Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

Az idegen írók és idegen irodalmak értékelésében is változást látunk. Természetcsen azok találnak rokonszenvre, akik és amelyek a mai magyar irodalommal egyező irányban haladnak. Örömmel fogadta a kritika Grillparzer és Pirandello egy-egy darabjának felújítását. Az elsőt azért, mert jóindulat nyilvánul meg benne a magyarság iránt, amiben nem nagyon sűrűn van részünk, a másikat azért, mert egy modern és nagyon emberi témát fejteget s a lélek misztikus lényegét hangsúlyozza. Az első darab címe: Bánk hűsége, a másik: ÍV. Henrik. Thomas Mann legújabb kötetét, Az elcserélt fejeket sem azon a hangon bírálja már a magyar bíráló, mint régebbi köteteit. Még mindig elismeri nála az intellektus mélyen izzó tüzét, a titkos árnyalatokkal gazdag stílust, de már rovására írja, hogy túlteng benne a logikai magyarázat. Mélyen Tisztelt Közönség! Összegezve az elmondottakat megállapíthatjuk, hogy a magyar irodalom és vele a magyar élet csakugyan a jobbulás, a megújhodás útján van. Az írók egyre világosabban látják a kor és benne a magyarság problémáit és egyre biztosabban jelölik meg azt az irányt, amely felé a nemzetnek haladnia kell, ha tovább akar élni. A magyar író megtesz mindent a nemzet érdekében, ami tőle telik. És ma nagyon sok telik tőle. De van egy bökkenő. Hiába a magasrendű irodalom, hiába ezer építő gondolat és ezer tűzben fogant eszme, ha nincs elegendő számú olyan magyar ember, aki a lelkébe fogadja, megértse, és tovább építse őket. Márpedig ez a helyzet. Legégetőbb problémája a mai magyar irodalomnak a kellő számú olvasóközönség hiánya. Félő, hogy így a legjobb akarat mellett sem valósíthatók meg teljesen az irodalom gyönyörű céljai. Félő, hogy az események rohanása gyorsabb lesz és elérkezik a végleges európai rendezés, mielőtt a magyar köztudat elég egységes és elég erős lenne az állásfoglalásra. Az írók kezében nincs olyan politikai vagy gazdasági hatalom, amelynek segítségével gondolataikat a gyakorlati életbe átvihetnék. Ilyen hatalma csak egy egységes magyar társadalomnak lehet, amely a közvélemény erejével rábírhatja a cselekvő tényezőket a kívánt cselekvésre. S hogy ez nem ábránd, azt már bizonyítani is tudjuk. Ma a kormány szervei dolgoznak olyan tervek megvalósításán, amelyeknek hirdetéséért tíztizenkét évvel ezelőtt még büntetéssel sújtották az írókat. Ezért művelt magyar embernek nincs ma fontosabb kötelessége, mint könyvvásárlással, könyvolvasással, az olvasott eszmék terjesztésével támogatni építő íróinkat abban, hogy minél előbb kialakulhasson az egységes és öntudatos magyar lélek. Hogy kik az építő magyar írók, arra is megfelel a Csokonai Kör az elkövetkező hónapokban. (Kézirat - DM) 509