Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

Erről a harcról, irodalmi mozgolódásról érdekesen nyilatkozott Csobán Endre városi főlevéltáros. - Mind az Ady Társaság, mind a Csokonai Kör, valamint a Tiszántúli Szépmívcs Céh új programmal indult az új évnek - mondotta a többi között. Minden jel arra vall, hogy az irodalmi megújulás csak a vidékről várható, Debrecen ugyanazt a szerepet kezdi betölteni a magyar irodalmi életben, mint a Debreceni Kör virágzása idején. Budapestről is errefelé kezd mutatni az irodalom iránytűje. A vidékről várja mindenki a magyar irodalom újraéledését, mert a főváros is ráeszmélt arra, hogy a vidék, az igazi paraszti gyökér éleszti újra virágzóvá az irodalom satnyuló fáját! Reméljük, hogy a tervek valóra válnak, s a vidék csakugyan abban a dicsfényben fog tündökölni, amit most, a mai válságos időkben csakugyan elvárnak tőle! (Debreczeni Újság - Hajdúföld, 1941. január 16.) Molnár Pál a Csokonai Körről A múlt század 80-as, 90-es éveiben a fővárosi körök ösztönző hatására szaporán alakulnak a vidéken is különböző irodalmi társaságok. E körök költői eszményei és esztétikai normái átlag az Arany-Gyulai-féle nemzeti-népi klasszicizmus eszményeiben gyökereznek. (...) [D] ebrecen egy kissé későn kapcsolódott bele az 1890-ben megalakult Csokonai Körrel, amely a város első jelentős irodalmi-kulturális szervezete. Első elnöke, Vértesi Arnold (...) a decentralizáció szükségességét hangoztatja. (...) A kör sokféle irány híveit egyesíti békés összhangban. Természetes ez ott, ahol a létalap nem a szabad írói pálya, hanem a nyugodt megelégedést biztosító közhivatal. A tagok irodalomszemléletét így eleve a polgári életforma, nem pedig harcos esztétikai elvek határozzák meg. Ez mind elhomályosítja ugyan magasabb irodalmi jellegét, de legalább erkölcsi és anyagi tekintetben társadalmi támaszt ad az egyesülésnek. Komolyabb baj az, hogy az ilyen tekintélyes, művelt társaság túlzottan tartózkodó az újító szándékkal, a friss szellemi mozgalmakkal szemben, irodalmi tevékenységében is hivataloskodó, zártkörű, az érdeklődő tömegek bevonására és nevelésére nem elég mozgékony és rugalmas. Mégis nagy érdeme, hogy Debrecen szellemi erőit egyesítette és megszervezte az irodalom ápolására, népszerűsítésére s a közízlés emelésére. A város gazdag kulturális múltját tudatosította, emlékünnepélyeivel, szobrok, emléktáblák felállításával és gondozásával. Csokonai-kultuszt teremt, bár inkább külső, mint belső értelemben. Pályázatokat hirdet, írókat támogat műveik kiadásában, évkönyveket ad ki, nagynevű fővárosi írókat, tudósokat szerepeltet ünnepélyein. (...) A századforduló általános szellemi pangása közepette emelkedett irodalmi közszellemet tartott fenn, s a város szépítésén, műemlékeinek gondozásán kívül erejéhez mérten támogatta az egyetem eszméjének megvalósítását is. Iránya válogató: a magyar nemzeti klasszicizmus és Csokonai 503