Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

hagyományain túl érdeklődik olykor a kettészakadt irodalom másik partja, a nyugatosok iránt. (...) A Csokonai Kör munkássága a 20-as évek derekától kezdve az új viszonyok hatása alatt sok tekintetben módosul. Eredeti szélesebb medrű programját megszűkíti, távolabb álló költséges kulturális feladatairól (városszépítés, népfőiskola) lemond, viszont irodalmi profilját élesebben kidomborítja. Az eddigi inkább helyi és vidékies kereteiből kilép és működése átfogóbb, távolibb célokat tűz ki. Az 1933-ban átszervezett kör (...) sokirányú, a réginél gazdagabb működés[e] anynyival inkább méltánylást érdemel, mert (...) inkább szellemi és erkölcsi, mint anyagi erőkre támaszkodva tudta megteremteni ezeket a kapcsolatokat [ti. a Kisfaludy és a Petőfi Társasággal] a századvégi elszigeteltség után a város és az ország irodalmi élete között. (Molnár Pál: Debrecen a magyar irodalom történetében. Debrecen, 1941. 70-73.) Részlet Oláh Gábor naplójából (1941) A hozzám járó barátaim közt van egy finom kis ember: Pap Károly egyetemi tanár, a Csokonai Kör elnöke. Nem nagy lumen, de tudja és alkalmazza a társadalmi etikett szabályait. Mindenkinek bókol, szembe mindenkinek csak szépet mond. Herczcg Ferencet imádja, Ady Endrét ma sem érti. Abban a téves hitben ringatózik, hogy a Csokonai Körnek itt Debrecenben a budapesti Akadémiának, vagy Kisfaludy Társaságnak nyomdokain kell ballagnia. Legyünk konzcrvatívck! - kiáltotta Károly. Ez neki azt jelenti, hogy üssük Babitsot, Kosztolányit és Adyt. Körülbelül 20 éve a debreceni Csokonai Kör elnöke, 20 év alatt többször kirohant a nyugatosok ellen, mint ahányszor Keletre fordult arccal. Beszélni sem tud, nemhogy gondolkozni. Az előbb említett Csobán Endre lassú, de biztos fogással kiemelte a nyergéből és Károly most a földre pottyant. „Lemondok az elnökségről!" - kiáltotta az elnök úr. „Meguntam már ezt a gyalázatos hazárdjátékot, ahol a becsület nem az ütő, hanem az ütött." Csobán odaszaladt, fölemelte fejét a porból és kulacsából megitatta. „Hogy érzed magad, nemes vezérem?" - kérdezte egészséges humorral. „Hálátlan, legalább azt mondd meg, ki következik utánam?" Csobán a földön elnyúló saját árnyékára mutatott: „Az a hosszú fiú." Pap Károly hátrahajtotta fejét és köpött egyet. A köp saját arcára hullt vissza, mint a fel-feldobott kő a magyarra. (...) Sokat sápítozott karácsony hetében, hogy az ő lemondása után esetleg valami radikális vagy forradalmár ifjú kapaszkodik az elnöki székbe. Mi lesz ebből a drága Csokonai Körből? Eddig megtartottuk a szent hagyományok kerékvágásában; ha most lázadó csoportok vetnek sorsot királyi palástjára és fejedelmi koronájára: micsoda véres csillag ragyog föl a debreceni égboltozaton? Micsoda huligánok taposnak szeges csizmatalppal a sárba hanyatlott szent selyemzászlón? Összecsapta a kezét és az ég felé forgatta halovány szemeit. Hiszen Csokonai is lázadó volt - kiáltottam én. Nem lehet a garabonciás diákból miniszteri tanácsos urat 504