Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

ció még nem teszi képessé arra, hogy az irodalomban vagy a művészetben bíró legyen. A műkritikai igazságszolgáltatásra éppúgy készülni kell, mint a bírónak az emberi bűnözések felett való ítélkezésre. Éppen ezért talán mindennél fontosabb: 3. A közönség ránevelésc az irodalmi művek megértésérc, élvezésére és az irodalmi értékmegállapításra. Ha ezekkel tisztában van a közönség, akkor lehet igazán várni tőle, hogy támogatni tudja és akarja az irodalmat. Az irodalom támogatása pedig nem abban áll, hogy minden érzékeny kedélyhullámzású és minden széplclkű végrehajtó maga próbáljon verset írni. (...) 4. A könyvkiadás megrendszabályozása elkerülhetetlen. Nagyon tiszteljük a szabadságot minden téren, tehát a könyvkiadás terén is. De hogy a szabadság jelszava alatt szemetet, piszkot és erkölcsi fertőt lehessen terjeszteni az irodalomban, azt még a legjámborabb, legéletrenemvalóbb nemzet sem tűrheti cl a maga irodalmára nézve. Ez a szabadság nem az igazi szabadság. Nem ismerhetjük cl igaznak akkor sem, ha megfeszítenek bennünket érte. Az egésznek az oka pedig az, hogy a szabadságot mindenki úgy magyarázza, ahogy neki jólesik. Meg kell tehát állapítani a tisztességes szabadság fogalmát és csak annak a megvalósítását engedni meg az irodalomban. Lehet olyan meghatározását találni a fogalomnak, amely elég rugalmas ahhoz, hogy hosszú időre szabályozó norma lehessen anélkül, hogy merev dogmává válnék. Az állam már belenyúlt az irodalmi élet dzsungclébc s bizonyos rendszabályokat hozott is. Mivel bebizonyosodott, hogy a magyar irodalmi élet nem tudja szabályozni önmagát, helyesebben: nem tud szabadulni a ránehezedő üzleti és nemzetietlen szellem hatása alól, a kormánynak ezt az akciót tovább kell folytatnia. Javaslataink ezen a téren a következők. a) Meg kell vizsgálni visszamenőleg legalább húsz évre az összes magyarországi könyvkiadók kiadványait, s megszüntetni, vagy becsületes kezekbe adni azokat a vállalatokat, amelyeknek munkája a magyarság jelene és jövője szempontjából aggályos vagy éppen káros. b) Külön írói Kamara felállítása. A felvételt ezekbe a kamarákba olyan bizottság végezze, amelynek tagjai az irodalmi művek értékeléséhez is értenek. Ha nem is a legszerencsésebb megoldás ez, annyi üdvös hatása mégis volna, hogy a dilettánsok ezreit kiküszöbölnék az irodalom berkeiből... 5. A könyvterjesztést sem szabad figyelmen kívül hagyni. Üzleti szempontból ügyesen megszervezett siserahad a legszebb mezőket is letarolja szeméten termett kiadványok érdekében. Megint csak vidéki példát hozunk fel, amely azonban némiképp a budapesti kiadópolitikába is belevág. Pesti cég, amely egyenesen erre az alkalomra alakult, megíratja valamelyik vidéki város vagy vármegye történetét. Munkatársakul helyi potentátokat kér fel. Hogy ezek a megírandó témákhoz: irodalom, tudomány, művészet, közgazdaság, kultúrpolitika stb. nem is konyítanak, nem fontos. Sokkal fontosabb, hogy ezáltal biztosítva van a város, vagy a vármegye anyagi támogatása s bizonyos számú példányok átvétele. így minden bolond tud könyvet kiadni, csakhogy olyan is az a könyv. De még ezután jön a java. A könyvet a társadalomnak is meg kell 500