Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

alatt is, mely az 50-cs évek költőivel rokon. Hogy szenvedő lelke a mai sivár jelenből, az ország szörnyű megcsonkításának emésztő képei elől az álmok és álmodók turáni világába meneküljön, Attiláról és hunjairól költsön csudás meséket, s azok letűnt világbirodalmában tükrözze vigasztalásul az eljövendő magyar nagyság ígéretét. De Pékár egyike volt a nagy magyar irodalmi izgatóknak is, aki a trianoni katasztrófa után a legelsők között eszmélt hivatására, vette karjába a magyar irodalmi élet irányítását: újjászervezte a Petőfi Társaságot, belekapcsolta az irodalom sodrába a vidéket, bejárta barátai kíséretében az egész országot, s lelkesedésével ezrek szívében élesztette lánggá a literatúra szeretetével együtt a magyar nemzeti érzést és mélységes faji öntudatot. S vajon ki ne emlékeznék rá, hogy két ízben meg - messze elhagyva az irodalom és a közművelődés zugát, valóban históriai jelentőségű tettet hajtott végre szerencsétlen hazánk heroikus szolgálatában. Először 1919-ben, amikor bátorságával és lélckjclenlétévcl megmentette az oláh megszállók közeléből a Nemzeti Múzeum pótolhatatlan kincseit, másodszor 23-ban, amikor megrendezte egykori ellenségeink fővárosában, Párizsban a százados Petőfi-ünnepségeket, s ott a Sorbonne nagytermében, 5000 fős zúgó tömeget lelkesített fel ragyogó francia ékesszólással irántunk. így mintegy kaput nyitott először Petőfi segítségével a magyar szellemnek a nagyvilág felé. Még síremléke is egy hatalmas bronzba öntött kun harcost ábrázol, amint kardjára tett kézzel mélyen kelet felé mereng, arcán azzal az évezredes keserű daccal, mely a Katona József Petur alakjával teszi annyira rokonná. Mély fájdalom, hogy ő, aki annyit járkált, fáradozott itthon és külföldön a magyar revízió ügyéért, már nem érhette meg ezeket a húsvéti napokat. Legyen álma most már boldog és zavartalan. Szabolcska síremlékét pár héttel később, c hó 6-án, szintén egy vasárnap délben avattuk föl a költő családján, barátain kívül a fővárosi, jobbára a református világ jeleseinek részvételével, cgyházias jellegű szertartás keretében. Elhozták koszorúikat a Magyar Tudományos Akadémia, a Kisfaludy és Petőfi Társaság, a székesfőváros, a még megszállás alatt lévő Temesvár református gyülekezete, a szarvasi evangélikus gimnázium, sőt még a költő szülőfaluja, a kis Tiszakürt községe is. Míg a Debrecenből érkező babérokat c sorok írója tette a Horvaytól készült síremlék talapzatára.

62 Négyet is egymás után! A városét, amelynek éveken át volt dédelgetett gyermeke s ma egyik legméltóbb írója és büszkesége. A Kollégiumét (az egyetemével), amelynek falai közül röppent föl, mint az alföldi mezők pacsirtája, hogy hirdesse a magyar líra hajnalhasadását. Hogy meleg és gazdag érzéseiben, képzeletének kedves játékában, dalainak üde csengésében mihamar általmentsen egy viruló világot. És amíg hangjában ízig-vérig magyar volt, amellett új nyelven tudta vállalni mindazt, ami emberi és népi lelkünkben, egész életünkben szép, jó és fölemelő. - De vajon költészetének első, lcghangulatosabb termékeit nem a Nagyerdő csöndje, magánya sugallta-e? Az a titkos erő, amelyen merengő, nótás ifjúságának, ahol nagy szerelmének édes álmai szövődnek. Es mégis valami más: az a soha ki nem fogyó áhítat és szeretet, amelynek aztán lant>2 Horvay János (1873-1944): szobrász. 490