Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

ni lélekben, hagyományban történő közelebbi-távolabbi rokonulására utalunk. Mindkettő fő törekvése, hogy ne csak Debrecenre, hanem Debrecen szellemi hatósugarainak vidékére is terjessze munkatárs-fölfedező és avató figyelmét. De a decentralizáció egyikőjüknél sem szűk látókörű lokálpatriotizmust jelent. Ellenkezőleg, a helyesen fölfogott magyar nemzeti érdeket: szellemi egységünknek regionális kitágítással, esztétikai és erkölcsi megmagyarosodással való munkálását. Szerény-önérzetesen idézik föl magukban Debrecen lelkét s e lélek múltját, hogy megalapozhassák jelenét. Lelkesednek a lelkiismereti szabadságért: azaz a már említett XVIII. század végi racionalista-humanista világnézetért, valamint Bocskaiért és Rákócziért. Sőt formaérzékükben is valahogy találkoznak egymással. A Csokonai Kör formaérzéke ugyan nem holmi „mesterkedő" divatban nyilvánul, azonban kétségkívül nyilvánul reprezentatív és adminisztratív irányításának szertartásos műgondjában, komolyságában. Természettudományos érdeklődése is felszínre jut, bár ez a legkevésbé, inkább csak idevágó tárgyú ünnepély és előadás rendezésében. Ami hatást gyakorolt még a Debreceni Körtől függetlenül a debreceni lélek és hagyomány a Csokonai Körre, az konkrétabban a kör egyes jelenségeinek, mint bizonyító példáknak, részletes megtárgyalásánál derül ki.

2 Ugyanez áll a debreceni lélektől, hagyományoktól is független sajátos vonásaira. Most még csak a Csokonai Kör legközelebbi, legközvetlenebb forrását jelöljük meg a debreceni Emlékkert Társulatban'' és Felolvasó Körben. E két egyesülés azonban csupán pénzzel és olyan munkaköri alappal járult a Csokonai Kör kialakulásához, mely eddig fölsorakoztatott szellemi forrásai nyomában már nem hozhatott új szellemi tartalmat. Hiszen cmlékkcrtek fenntartása, ápolása és felolvasóülések tartása a többi vidéki irodalmi társaság általános városszépítő és kulturálisan emelő törekvéseivel közös tőről sarjad. A kör elnevezése és a névadó kultusza szintén adódik a szegedi Dugonics Kör öntudatlan vagy öntudatos analógiájára. Megengedjük, a Csokonai-kultusznak nyomai vannak Debrecenben a Csokonai Kör előtt is s ezek készítgetik a talajt a Csokonai Kör gondolata számára. A helybeli főiskolai ifjak már 1819-ben gyűjtést akarnak rendezni Csokonai síremlékérc, de a tanári kar még 1835-ben is elgáncsolja e törekvésüket. A XIX. század második felében azonban minden év október 17-én áldozhatnak Csokonai emlékének nyilvános önképzőköri ünnepély keretében. Az Emlékkert Társulat és Felolvasó Kör Csokonai-kultuszának megnyilvánulásáról ezután szólunk. íme, amíg egy vidéki irodalmi társaság eljut odáig, hogy megszerzi szellemi életfeltételeit, minden további létfeltétele szentcsítőjét! Szolid ez az út, de céltudatos és égetően szükséges, mert ennek megtételével sül kenyér az alföldi nagyváros közművelődésének asztalára. Lehet, hogy ez a kenyér nem mindig fehér, ám igazán csak az tudja megbecsülni a fehér kenyeret, aki belekóstol a barnába is. S mint egész csapat név: köztük az innen elindult Szabolcska Mihály és az itt legistápoltabb Oláh Gábor neve meggyőz: a Csokonai Kör mind közösségi, még sokkal inkább egyéni tulajdonai 2 Lásd Csobán Endre 1935—36-os főtitkári jelentését a „Dokumentumok" című fejezetben. 1 Vö.: Varga Júlia: Emlékkertek Debrecenben. In: Gazda László szerk. A debreceni Déri Múzeum évkönyve 1986. Debrecen, 1987. 43