Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

Mint a nagy Hortobágy sivár homoktengerében egy kis termőföld-oázis, néhány arasznyi terjedelemben, a szikes talaj, homoksivatag köré ékelve, teleszórtan az igaz természet sohasem hazug színű virágaival, úgy tekinthetünk a Csokonai Körre. Ami a megpróbáltatások, a véres, verejtékes durva munka emberében, szinte emberen felülin szép, nemes, azt igyekezett kicsiholni ez az irodalmi egyesülés, anélkül, hogy különösebb elismerésre tartott volna számot jó Géresi Kálmán, a tudós elnök, Szávay Gyula, a szelíd humorú poéta, főtitkár, s az ezerujjú, szorgos kezű dr. Kardos Albert, a kör titkára és sok minden egyebe, ötletgyárosa, taggyűjtője, íródeákja, esztétikai tanulmányoktól egész a meghívók borítékcímzéséig. (...) Ünnepnapnak kellene tekinteni - az ünnepi szó komoly értelmében - azokat a napokat, amelyeken egy-egy évi munkásságának határkövét tűzi le a Csokonai Kör. Mert nemzeti kultúránk egyik biztos alapokra épített védőbástyájának bokrétaünnepeként tekinthetjük ezeket a közgyűléseket, itt, az irodalmi végeken, ahol még könynyű dolga van a nemzeti erőt rontó portyázóknak, ahol könnyű a csábítás, kalózkodás, mételyhintés. Egészséges konzervativizmusa miatt sok ellensége lehet a Csokonai Körnek, de azt még legnagyobb elleneinek is be kell látni, hogy munkásságára szükség van, hogy létjogosultságát az irodalom legnemesebb, legigazibb törekvései állapítják meg akkor, mikor megszűntek a színházak is kulturális hivatást teljesíteni. Most, mikor leghivatottabb helyről hangzott el annak kétségtelen megállapítása, hogy a színházi műsoroktól nem kívánhatjuk többé a magyar irodalom népszerűsítését, s mikor irodalmat csak a könyvesboltok árulnak csupán, csak fokozottabb mértékben kell szeretettel támogatnunk a Csokonai Kört, vékonyan buzgó irodalmi életünknek egyetlen ütőerét. (...) (Debreczeni Szemle, 1913. június 21.) A Csokonai Körből (...) Hiába! Komoly irodalmi törekvések irányításában mégis csak a Csokonai Kör tartja a mérőszalagot, s amire rányomja sok évtizedes bélyegét, az mégis csak nyer értékességében. Hogy egy kicsit konzervatív, amiatt zúgolódhatunk, de mi lenne Magyarországból az egészséges konzervativizmus nélkül. Mikor az emberek olyan könynyen tévedhetnek a túlzások mezsgyéjére. (...) Az idén mozgalmasabb volt a köri közgyűlés, mint akármelyik elmúlt esztendőben. Ezelőtt 3 esztendővel 30 ember ülte körül a közgyűlési asztalt, most háromszor anynyian voltak az érdeklődők. Pedig ugyanakkor volt a Propper-ünnepély,

37 s a munkaszünetes vasárnapot sokan használják fel utazásra is. Egy kis része volt a mozgalmasságban annak is, hogy a fiatalabb irodalompártoló nemzedék a 15 választmányi helyre négy külön jelöltet állított a hivatalosan jelöltek v Propper Sándor (1877-1956): szociáldemokrata politikus, szerkesztő. 453