Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

Id. Komlóssy Arthur Id. Komlóssy Arthur született Debrecenben 1848. december 18-án. Atyja Komlóssy Imre városunknak előbb tanácsnoka, majd 1848-9. évi országgyűlési képviselője, anyja nosici Thurzó Róza volt. Családja a Bereg vármegyében ma is virágzó nemesi családból vette eredetét s egyik őse a XVIII. század elején költözött Debrecenbe. Nagyatyja, Komlóssy Dániel a városnak első főkapitánya, majd tanácsnoka és a debreceni ref. egyháznak halála napjáig főgondnoka volt. K. Arthur testvérei, Dezső és Miklós között a középső, képzettsége és temperamentumánál fogva már kora ifjúságában nyilvános szereplésre és közpályára volt predesztinálva. Iskoláinak szülővárosában megkezdett folyamatát megszakította, hogy három évet katonaintézetben töltsön, de a hatvanas évek szabadabb szellője édesatyját arra indította, hogy az élénk felfogású ifjút visszahozza az ősi Kollégium falai közé. Az érettségi vizsgát kitűnő eredménnyel letévén, a jogi pályára lépett. Már mint jogász rendkívüli jelét adta szervezőképességének. Egyik alapítója és a kezdő csonka év után első elnöke a Jogászsegélyző Egyletnek és a régi híres debreceni jogászbáloknak. E mellett arra is van ideje, hogy mint jogász, magánhallgatója a felsőbb gazdasági tanintézetnek és az általános védkötelezettség életbeléptetésével önkéntese a 39. gyalogezrednek és mint ilyen, a debreceni fiúk közül egyedül ő teszi le a tiszti vizsgát Temesváron és első tartalékos tisztje háziezredünknek. A katonai szolgálatot mint m. kir. honvéd főhadnagy fejezte be. Jogi tanulmányainak bevégzése után a földművelési, ipar- és kereskedelmi minisztériumban nyer alkalmazást, 1872-ben azonban egyévi szolgálat után mint segédfogalmazó leköszön, mert a Debrecenben nagy reménységek közt alapított „Tisza" Biztosító- és Jelzálogbank Igazgatósága a főtitkári állásra hívja meg. Csakhamar családot alapít, nőül vévén Pusztay Rózsát, kivel, és gyermekei, három fia, Arthur, Lajos és Imre és egy leánykája, Rózsika körében boldog családi életet él. Nem volt azonban kellő tér az ő tehetségének és tevékenységi hajlamainak a biztosítási pálya, és midőn az intézet igazgatósága a túlterheltnek talált tisztviselői létszámot vele másodízben is redukáltatta, első helyen önmagát terjesztette elő a névsorban. Mint családos ember tette aztán le előbb a köz-, majd a váltóügyvédi vizsgát és megszerezte a királyi közjegyzői képesítést is. Néhány évi magánügyvédi gyakorlat után 1879-ben elhalálozott jeles édesatyja helyére a debreceni Első Takarékpénztár egyik igazgatójává, majd 1883-ban jogtanácsossá választotta, mely minőségben 1897-ig, mint igazgatósági tag pedig máig is - tehát harminc esztendőn keresztül - ott látjuk őt működni, városunk és hazánk ezen legelső vidéki pénzintézetének vezető állásában, mely minőségben a Tiszapolgári Takarékpénztárnak is delegált igazgatósági tagja. 1896-ban szülővárosának közvetlen szolgálatára hivatott el. A nyugalomba vonult Vértcssy István helyébe az új szervezet alapján őt választotta meg városunk közgyűlése Boczkó Sámuel rendőrfőkapitánnyal szemben a város főjegyzőjévé. Ezen hatévi 433