Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

tisztviselői pályájához fűződnek Komlóssy Arthumak említésre legméltóbb ténykedései, melyek Debrecen városát és annak közönségét érdeklik és melyek őt érdemessé teszik arra, hogy neve és működése városunk szűkebb történelmének lapjain megörökíttessék. Az új szervezeti szabályzat a város főjegyzőjét a polgármester állandó helyettesévé tette s így az addiginál szélesebb hatáskörrel ruházta fel; de ha nincs az illetőben ambíció, tenni, alkotni vágyás a közjólét emelésének munkájában, ezt a főtisztviselői állást is csak olyan sablonszerűleg lehet betölteni, mint a jelentéktelenebbeket. Éppen ez jellemezte Komlóssyt, azon pár év alatt, míg a város főjegyzője volt, hogy nem elégedett meg a hivatal szűkre szabott teendőivel, hanem keresett és talált is módot, hogy hasznos, modern újításokat hozzon létre, nem tévesztve szem elől a hazafiság parancsolta kötelességeket sem. Esküjéhez híven, ha nem az ő részére kiosztott reszortba tartozott is az ügy, kötelességének ismerte szavát és egyéniségét latba vetni. (...) Az 1900. évi párizsi világkiállításon Debrecen város is részt vett felette sikerült mezőgazdasági és gazdászat-ipari külön kiállításával. A kiállítás rendezését a tanács Komlóssy kipróbált ügyességére bízta. Nem is csalódott benne. A nagy aranyérmet szerezte meg úgy városunk, mint Simonffy Imre polgármesternek, ő maga pedig a nagy ezüstéremmel és a francia köztársaság „Mcritc d'agricolc" tiszti keresztjével lett kitüntetve. Midőn Darányi az egész mezőgazdasági kiállítást megismételte a városligeti nagy iparcsarnokban, a magyar királynak a debreceni osztályt Komlóssy mutatta be, élénk tetszést érdemelve ki Őfelsége részéről. A városok kongresszusán ő képviselte Debrecent, Győrött, Aradon és Szegeden, és Széli Kálmán mint belügyminiszter a közigazgatási ankétra meghívásával tüntette ki. A társadalmi élet terén is maradandó alkotások köszönhetik virágzásukat az ő tevékenységének. Egyetlen irodalmi egyesületünk az ő indítványára veszi fel a „Csokonai-kör" nevet és annak alakulása óta, mint egyik alelnöke, létesíti az ereklyetárat és rendezi 1905-ben a Csokonai-kiállítást. Elnöke a színügy-cgylctnck és a debreceni színészet 1898-ban tartott százéves ünnepélye egyik legkedvesebb része megint az általa rendezett színészeti kiállítás. A Kossuth-szobor-bizottság 1894-ben őt bízza meg a gyűjtéssel és pár év alatt 30 000 korona gyűl össze, csaknem fillérekből, a debreceni Kossuth-szobor javára. A Honvédtemető jcltclcnségét megszünteti, midőn az eredetileg odarendelt haldokló oroszlán emléket kiszállítják. A Szabadság-szobor felállítását az ő buzgólkodása eredményezi. Sajnos, hogy annak oly szomorú sorsra kellett jutni. A társasköröknek: Casino, Polgári Kör, Jogász- és Tisztviselő Kör, Városi Dalcgylct, Petőfi dalkör, torna-, lövész-, és műpártoló egyletnek, a lovas- és úrkocsis egylet, s valamennyi humánus intézménynek részint elnöke, alapító vagy választmányi tagja. Nagy barátja a zenének, dalnak, s a képzőművészet valamennyi ágazatának, sőt szabad óráiban irodalommal is foglalkozik. Egyházának hű szolgája, és mint presbiter kiveszi részét a debreceni református egyház kormányzatában is. 434