Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

tőnk alakja még a latin nyelvű tudományos korszakba gyökerezik, de küzdelmes, majd tragikus élete, hatalmas egyénisége, roppant univerzális tudománya és a magyar történelem emlékeinek összegyűjtésében kifejtett buzgalma a legtiszteletreméltóbb és legérdekesebb tudományos úttörők közé emelik. Az ilyen alkalmak a jövendőben ritkábban fognak előfordulni, bár a Csokonai Kör ezután sem fogja elhanyagolni városunk múltjának emlékezetét, de egyáltalán nem volna örvendetes, ha a Csokonai Kör a múlt dicsőségében találná egyedüli és fő feladatát. Sem nemzetek, sem városok, sem egyesek a múlt dicsőségéből egyedül nem élhetnek cl. Sőt alig van szomorúbb látvány, mint az ősök dicsőségéből élő unoka; a régi dicsőség csak annál kiáltóbbá teszi a meddő jelent, ellentétét. Mindig egészségesebb, derekabb látvány egy bátran előretekintő, mint egy mindig hátrafelé pillantgató. A nagyon sok hátratekintgetés lassítja az előrehaladást, pedig ennek annál gyorsabbnak kell lennie, minél inkább elmaradtunk sok mindenben. Nem az institutiókat, új alkotásokat, a modern művelődés megszámlálhatatlan és szükséges feltételeit, bár az ezekben való haladás is szükséges és a szellemi haladással szoros kapcsolatban van, ezen értem társadalmi életünk kulturális fogékonyságának emelkedését, állandóságát és belső szükségeit. Az újabb társadalomban, családi életben sok régi tulajdonság, érzés, szükséglet, felfogás, divat elkorhadt, pusztulófélcn van, mulatságaink, örömcink, erényeink, kulturális szükségcink, a világról és erről való ítéletünk sokban változtak és nagyobbat változtak, mint ahogy mi látjuk. Ami helyébe jött szükséges és üdvös fejlődés, ami egészséges törvények szerint fejlődik, ha a haladás szédülés nélkül történik. Társadalmi, művelődési életünk minden ilyen egészségtelen áramlata ellen küzdeni, felszólalni én a Csokonai Kör feladatai közé tartozónak ismerem. Nem erkölcsi leckék tartásával, hívatlan tanácsok osztogatásával, amik ízetlenek is, de nem is tartoznak a Csokonai Kör feladatai közé. Csupán figyelmeztetéssel, hogy minden városnak kisebb vagy nagyobb műveltségi színvonala a benne lakó közönségek akár egyes férfi és nő tagjainak nem is egyéni műveltségétől függ, hanem azon bátorságtól és kötclcsségérzéstől, mellyel egyéni műveltségüknek javító hatását a társadalmi élet levegőjének mindig tisztábbá és nemesebbé tételére érvényesíteni tudják és akarják. Az elvonuló magányos érték nem kamatozik, az a kamatozó érték, [mely] példájának hatásával, szavával és tetteivel hozzájárul a társadalmi műveltség termeléséhez. így gyarapodik, nemesedik egy városnak társadalmi művelődése. És ez nemcsak a férfinak munkája, hanem talán még nagyobb mértékben a művelt nőnek. Gyöngéd kezek gyöngéd érintése, kérő és intő szavak rábeszélő hatása, szíveknek c finomabb szövete, fogékonysága a költészet és művészetek iránt éppen úgy, mint a társadalmi életformák és intézmények megértésérc és ápolására, áldásos befolyásúvá tesznek egy művelt nőt a maga környezetére. A Csokonai Kör számít mindazokra a művelt nőkre, kiknek a Csokonai Kör is anynyi hálával és elismeréssel tartozik... (Kézirat - TtREKK) 424