Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

S amit elvitt innen, visszahozta ismét: szívének melegét, scjtéses intuícióit, művészi, nagy aspirációit, s költői fényes álmait megcsillantotta előttünk. Pillanatra beletekinthettünk lelkének mélységeibe, s szédítő perspektíva tárult elénk. Ady Endre méltán büszkesége az új Magyarországnak... (Debreczeni Reggeli Újság, 1908. február 27.) Géresi Kálmán bevezetője az 1908. november 17-i Csokonai-emlékünnepélyen Midőn a Csokonai Kör a felolvasásokat rendező körből megalakult, alapszabályai elsősorban a Csokonai emlékezetének ápolását, a reá vonatkozó emlékek, ereklyék, irodalmi műveinek gyűjtését jelölte ki feladatául, de egyszersmind szélesebb munkálkodási tért is tűzött ki magának. Debrecen régibb műveltségének, irodalmának, kiváló íróinak és tudósainak már-már feledésbe menő fénye, érdemei, nagy szolgálatai megjelölték az utat, melyen indulnia kellett. Összekötni a múltat a jelennel, buzdítóul használni fel a múlt nagy erényeit, példáit a jelenre, felébreszteni ezen nemzeti tekintetben sokban országos fontosságú központi város lakosainak érdeklődését a múlt iránt, hálához, kegyelethez, megbecsüléshez szoktatni ősei emlékezetével szemben, ez volt egyik fő feladat. És ha ezen szempontból tekintek a Csokonai Kör eddigi működésére, elmondhatom, hogy mulasztás bennünket nem terhel. Alig volt esztendő, mióta körünk fennáll, hogy valami megemlékezésben, kegyeletben, ünneplésben ne részesítettük volna Debrecen múltját, irodai [mát]. Ezek közül némelyik országos jelentőségű volt, és méltán fordította felénk hazánk figyelmét. Kötelességünk szerint megtettük a lehetőt, hogy Debrecenhez illően, üres feltűnés és dicsekvés nélkül, de tisztes színvonalon mutattuk be nemcsak a múltat, hanem a jelent is. Kerestük és fenntartottuk az összeköttetést a nagy nemzeti műveltséggel, tudományos társulatokkal, művelődési egyesületekkel; egyesekkel, kik városunk iránt vonzalmat és érdeklődést mutattak és bennünket megértettek. És valamint a jótevésnek legnagyobb jutalma a jótettnek belső önérzete, mi fáradságunk legszebb jutalmát abban találtuk, hogy városunk, társadalmunk mindezekben velünk együtt érzett, bennünket segített, velünk dolgozott, lelkierővel, kedvvel, lelkesedéssel látott el. Ezen egyetértés, együttműködés és ezen néma bizalom jobbjaink részéről képezte és képezi a mi egyedüli, de drága jutalmunkat. A véletlen hozta magával, hogy a Csokonai Kör fennállásának múlt esztendeire estek Debrecen városnak azon több rendbeli évfordulói, amelyek városunknak a XVIII. század végén és a XIX. elején kifejtett irodalmi működését, a magyar irodalomban külön méltatott országos szerepét elevenítették fel. Mai gyűlésünknek is lesz egy ilyen évszázados, kegyeletes emléke. Meg fogunk emlékezni Sinai Miklósról - debreceni professzor és püspök - halálának fordulóján. E nagy tudósunk és tudományos gyűj423