Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

emellett megnyugtathat mindenkit az a felírás, amely c ház homlokzatán ékeskedik, s reá máris karakter indelíbilist

20 nyomott, hogy a Csokonai Kör a viszonyok bármi forgandósága mellett sem lesz ebből az otthonból soha többé kitudható. Sőt, ha majd valamikor, talán hamarabb, mint a töprengő pesszimizmus gondolná, vagy e telken, vagy a város más pontján felépül a régóta emlegetett fényes kultúrpalota, - ebben is biztosítva van részünkre a méltó elhelyezés, ami iránt nem csupán a fentebbi erkölcsi, de ezeknél gyakorta hathatósabb anyagi kapcsokkal is igyekeztünk valóban reális biztosítékokat szerezni. Körünk ugyanis úgy c termet, mint az ereklyetárt, s egész otthonunkat saját házalapja segítségével rendezte be és szerelte fel. S a házalapból a közeljövőben még felmerülhető szükségletek fedezésére visszatartott rész után kerek számban megmaradt 2000 koronát felajánlotta és átadta a városi hatóságnak azzal a meghatározással, hogy az mint a Csokonai Körnek a kultúrpalota alapjához csatolt örök adománya, mint ilyen kezeltessék, s használtassék fel annak idejében. A Csokonai Kör tehát a kultúrpalota létesítésében, úgy is mint adományozó, részes és alapító. Hála és köszönet mindezekért a nemes városnak, a városi hatóságnak s különösen Oláh Károly kultúrtanácsnok úrnak, ki úgy a nemes város, mint körünk iránt való nagy jóakarattal és sikeresen fáradozott a mi ügyünkben. Ma már a körünk által éveken át annyira propagált városi múzeum is nem a jövő ábrándja, hanem élő valóság. Aránylag rövid időtartam alatt szépen meggyarapodva és meggazdagodva itt van a mi tőszomszédságunkban s habár naggyá és impozánssá csak hosszú idők folyamán, jelentékeny áldozatok árán s lankadatlan ügybuzgó támogatással lehet is, már most is büszkeséggel mutathatunk rá s ebben a tényben arra, hogy sokszor megtámadott és sok méltó és méltatlan szemrehányással illetett nagy cívis városunk is halad előre lassacskán a kulturális felvirágzás rózsákkal és tövisekkel behintett mezején. A városi múzeumhoz testvéri szeretettel társul a mi Csokonai-szobánk, s abban elhelyezett folyton gyarapodó ereklyetárunk. Szakszerű berendezésével dr. Kardos Albert titkárunkon kívül legtöbbet fáradozott Komlóssy Arthur első alelnökünk és dr. Barcsa János, választmányunk lankadatlan buzgalmú tagja. Fáradozásuk eredménye és jutalma az, hogy rövid időn belül ereklyetárunk is átadható lesz a nyilvánosságnak, s amint az ez irányban megindult tárgyalások előreláthatólag mielőbb eredményre vezetnek, a múzeummal együtt könnyen hozzáférhetővé lesz úgy a szakértő búvárkodónak, mint az érdeklődő nagyközönségnek. Az ereklyetár őrizetét, választmányunk egyhangú választása és felkérése alapján dr. Barcsa János úr vállalta el, kinek folyó évi június 15-én fog forma szerint átadatni. Ennek megtörténtével a Csokonai-szoba is megnyitható lesz a közönség előtt. (...) Eltörölhetctlen. 418