Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

Ide vonatkozó egyéb terveinkről ma még nem szólhatunk. De nem fojthatjuk el ajkainkon azt a sóhajt, vajon egy évszázad múlva a mi utódaink a mai törpe korszakra visszatekintve ünnepelhetnek-e majd oly nagyokat, aminő jelesek emlékezetének mi gyújthatunk lángot!? Aligha! (...) A Kazinczy-pályázatra beérkezett műveket ez évben is választmányunk küldöttei bírálták meg s a hármas pályázat nem maradt meddő, amennyiben mindhárom pályatételre érkeztek jutalmazásra méltó művek. E pályázat bírálatát készségesen látja cl a jövőben is választmányunk; mindamellett nem hallgathatjuk el, hogy ez a bírálat mind nagyobb és nagyobb terhet ró reánk. Három tétel van ugyanis kitűzve rendesen. Egy irodalomtörténeti, vagy esztétikai, egy eredeti költői s egy műfordítás. Az elmúlt évben a prózai tétel: „Csokonai lírai költészetének esztétikai és irodalomtörténeti szempontból való méltatása" volt; a folyó évre kitűzött prózai tételnél pedig kapcsolatba hoztuk e pályázatot az 1907. év elején tartandó Diószegi-ünnepéllyel, s a pályakérdés ez: „A Magyar Füvészkönyv méltatása növénytani és nyelvtörténeti szempontból". E pályakérdésekkel, melyek kitűzésénél szintén körünké a vezérszerep, az ifjú nemzedék eszmevilágát és tanulmányait állandó és szoros kapcsolatban kívánjuk tartani Debrecen kulturális és tudományos múltjával. (...) Az elmúlt téli évadban a szabadiskola, melynek körünk egyik alapítója volt, nem működött; részint a tanításra hivatottak nagymérvű elfoglaltsága, részint szerencsétlen és áldatlan közállapotaink miatt. Ez az intézmény azonban körünknek olyan nagy jelentőségű kezdeményezése volt, melyet abbahagynunk nem szabad. Fel kell tehát vennünk az elejtett fonalat újra, hogy ez áldásos intézmény zavartalan működése biztosíttassák, s anyagilag is támogatnunk kell e vállalkozást, mert feladataink közül egyik legnemesebb a műveltségnek, felvilágosodásnak az alsóbb néposztályok kebelében való terjesztése s minden lépés, melyet ebben az irányban teszünk, egyenlő a magvetés dicső munkájával. (...) Felemlítendőnek véljük még azt a végeredményében ugyan eddigelé sikertelen kísérletet, melynek az lett volna a célja, hogy a vidéki irodalmi és közművelődési egyesületek közvetlen, személyes érintkezéssel igyekezzenek egymás között szorosabb kapcsolatot létesíteni s bizonyos életerős közszcllemet teremteni. Tervbe volt véve a Borsod-miskolci Közművelődési Egyesületnek debreceni látogatása, élükön legnagyobb élő lírikusunkkal, Lévay Józseffel. E látogatást természetesen követte volna részünkről a viszonzás s bizonyára a többi egyesületek részéről a jó példa követése. Különösen az Országos Irodalmi Szövetség buzgólkodott ez irányban, de az első lépést sem tehettük meg, az első látogatás sem valósulhatott meg, főként amiatt a lidércnyomás miatt, mely ebben az évben a lelkekre nehezedett. 419