Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

jöjjön az bármely irányból, amely a jó ízlés határain belül marad, és az ezeréves nemzeti lélek feltétlen tiszteletét hordja szárnyain. Ami ezekkel ellenkezik, nem való a Csokonai Körbe. A Csokonai Kör azért dolgozik, hogy helyreállíttassék az irodalmi gondolat tisztasága úgy, hogy azt irodalmunk legnagyobb igehirdetői kigondolták és megvalósították. A meghomályosult gondolatot akarja újra fényessé és a megromlott ízlést újra egészségessé tenni. Bizonyos dolog, hogy a világháborúért bizonyos mértékben az irodalom is felelős, a magyar tragédiáért a magyar irodalom. A Csokonai Kör szerint a mai magyar irodalom kötelessége tehát, hogy a nemzet épségének helyreállítására, és új felemelkedésére vezető gondolatokat kitermelje vagy legalább tegye alkalmas talajjá a lelkeket, hogy ezek a gondolatok megszülethessenek és felnőhessenek. Örömmel kell megállapítanunk, hogy a legújabb magyar irodalom ezt a kötelességet érzi is, és már sok magyar író dolgozik céltudatosan ebben az irányban. Különösen érzik a kötelezettséget a legfiatalabbak. Hogy a végső megoldás pár év közelében, vagy évtizedek messzeségében rejtezik, ki tudná megmondani? Az idők katlana állandóan forr. Az elmúlt húsz-harminc év alatt mindig csak kár, szerencsétlenség, csapás került ki belőle. A jó és rossz változásának nagy törvénye alapján már jogosan várhatnánk jobbat, mint eddig. Kedvező jelek mindenesetre vannak. A legfeltűnőbb ezek között a magyar lélek tisztulása, jobbulása, a magyar vállaknak a nagy feladatok alá való odaállása. A lelkek tisztulása jelének tekinthetjük többek között azt is, hogy Csokonai személye és költészete egyre inkább az irodalmi érdeklődés homlokterébe kerül. Szaporodnak azok a munkák, amelyek Csokonai életét regény vagy dráma alakjában dolgozzák fel. Mindez azt bizonyítja, hogy a nemesebb lelkek kivágynak ebből a korból és olyan levegő, olyan élet, olyan érzések és gondolatok felé sóhajtanak, amelyeket jobbaknak, tisztábbaknak tudnak, mint a maiakat. A Csokonai Kör örömmel látja ennek a folyamatnak a megindulását, és minden erejével igyekszik annak megerősödését munkálni. A legfontosabb természetesen az irodalmi ízlés nevelése. Ezt a munkát eredménnyel szolgálhatná egy komoly irodalmi folyóirat fenntartása. Folyóirat kiadására azonban a Csokonai Kör pár éven belül nemigen gondolhat. Másik nem különben sikeres eszköz színvonalas előadások tartása és a Csokonai Kör szempontjából fontos íróknak, műveknek és gondolatoknak ismertetése. Ez teszi ma a Csokonai Kör munkálkodásának gerincét. (...) (Csobán Endre - kézirat - HBML) 367