Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

1935-1936 (...) Nyugat-Európa szellemi értelemben Magyarország határainál végződik s az utódállamok népei közül legfeljebb azok tartoznak még hozzá, akiket a mi testünkről téptek le. Ez a határszélre kidobottság sokra kötelez bennünket. Mindenekelőtt arra, hogy bátor és cselekvő határőrök legyünk: ne engedjük Keletet betörni nyugati tájakra. Inkább mi küldjünk nemesített magvakat Kelet felé. A nyugati közösség érdekében kötelességünk kifejleszteni nemzeti vonásainkat az irodalomban éppúgy, mint nemzeti életünk egyéb terein. Mennél magyarabbak vagyunk, annál európaiabbak leszünk. Szellemi életünk mai állása mellett ez a tétel nem szorul bizonyításra. Ma már erőszakos eszközökkel sem tudnánk megmásítani azt a tényt, hogy kultúránk vezető gondolata a nyugati gondolat. További fejlődésünk zavartalansága érdekében kötelességünk a nyugati haladással való állandó kapcsolat. Komoly kritika mellett ismerni kell a vezető népek szellemi életét. Ismerni kell évről évre, hónapról hónapra, sőt azt is mondhatnám: percről percre. Az élet pillanatról pillanatra változik. A gondolatok villanásnyi idő alatt teremnek, s az elvénhedt gondolatok szinte észrevétlenül enyésznek a semmibe. A haladás vonatáról való lemaradás egyet jelent a megsemmisüléssel. Aki nem megy, az nem mozog. Aki nem mozog, az nem él. Ebből a két gondolatból - magyarságunk kifejlesztése és a nyugattal való kapcsolat - folyik a jelen években, sőt talán mindig a Csokonai Kör működésének és munkaprogramjának alakulása. Bármilyen nehéz napokat éljünk is, kötelességünk a tiszántúli részeken a magyar szellemi élet nívón tartása és emelése. Kötelességünk továbbá közönségünknek a legújabb és legfontosabb külföldi gondolatokkal való megismertetése. Sajnálatos igazság, hogy nagyon sok a hiány. Sajnálatos tény az is, hogy különösen anyagi erőnk korlátolt. De ez ne csüggedésre legyen ok, hanem erőink megfeszítésére és megkettőzésére, megháromszorozására, ha lehet. (...) Nagy örömmel állapíthatom meg, hogy a Csokonai Kör elmúlt évbeli működése a fent elmondottak értelmében célt tudó és célt szolgáló munka volt. Ezzel kapcsolatban jólesik megállapítani azt is, hogy a szakosztályokra való oszlás, amit az 1933. évi közgyűlés határozott cl, előnyös változást hozott a Csokonai Kör életébe. A Csokonai Kör tevékenységeinek elkülönítése az irodalmi és tudományos, illetve általános kulturális szakosztály szerint lehetővé tette, hogy az irodalmi szakosztály a maga külön feladatát rendszeresebb formában végezze, az általános kulturális szakosztály pedig olyan területeket is bevonhatott a maga működési körébe, amelyre a Csokonai Kör eddig kevesebb gondot tudott fordítani. Bizonyos idő óta a maga felolvasó üléseit mind a két szakosztály előre megállapított terv szerint külön témák körül csoportosítja, úgy, hogy egy-egy felolvasó ülés minden műsorszáma ugyanannak a témának másmás oldalát világítja meg. Ez a módszer sok tekintetben hasznos. Mindenekelőtt ki kell emelni nagy ízlésncvelő hatását. A közönség egészen rövid idő alatt teljes képet 368