Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

amelyek méltán keltettek lelkes érdeklődést, és amelyeknek megvalósításáért érdemes a Csokonai Körnek megfeszített erővel munkálkodnia. Az egyik eszme a debreceni Arany-Petőfi-szobor gondolata, amelyet elsőnek Kardos Albert pendített meg, oly általános tetszéssel találkozott, hogy mindjárt az eszme kipattanása alkalmával, különben a Csokonai-emléknek szánt ünnepi ülésünk estéjén, több ezer koronára menő áldozatra gyulladtak csupán egy szűkebb társaság tagjai, köztük dr. Körösi Kálmán és Löfkovits Artúr. Meg vagyunk győződve, hogy e költőileg szép terv, amely a két legmagyarabb költő nevét akarja külső jellel is hozzáforrasztani a legmagyarabb városhoz, visszhangot fog verni nemcsak Debrecen városának, hanem az egész országnak a szívében és a kellően előkészített gyűjtés teljes eredménnyel fog végződni. A másik eszme sokkal újabban hangzott el a Csokonai Körben, mintsem mélyebb hatást tehetett volna. Dr. Boldisár Kálmán indítványozta júniusi választmányi ülésünkön, hogy tegyen a Csokonai Kör kezdő lépéseket egy, északkeleti Magyarországra kiterjedő közművelődési egyesület alakítása végett, amely egyesületnek vagy szövetségnek a középpontja természetesen az egyetemi várossá fejlődő Debrecen lenne. A debreceni egyetem kérdését a Csokonai Kör is a legérdcklődőbb figyelemmel kísérte és midőn a múlt év őszén Beöthy Zsolt a maga országos súlyú szavát fölemelte a debreceni egyetem érdekében, a beszéd hullámzásában benne rezgett a Csokonai Kör szíve dobogása is, mert évekkel ezelőtt a Csokonai Kör kérte föl Beöthyt és vele együtt a magyar tudományos életnek más vezér férfiait, hogy foglalkozzanak a debreceni egyetem kérdésével, sőt foglaljanak állást mellette. Mikor Debrecen egész városát, nemcsak hatóságát, hanem minden közéleti tényezőjét feszült izgalomban tartja egy korszakos, nagy kérdés, az egyetem ügye, akkor nem kívánhatjuk, hogy különösebb figyelmet szenteljenek a mi sajátabb, de kisebb rendű dolgunknak, a közművelődési háznak. De azért egy-két jelentősebb lépést ez a kérdés is tett a megvalósulás felé. A belügyminiszter jóváhagyta a városnak a Hatvan utcai 25. számú ház kisajátítására vonatkozó határozatát, a közoktatási miniszter pedig elvállalta - s ezt hálás elismeréssel kell e helyütt is említenünk - 300 000 korona kölcsönnek az évi 15 000 koronás törlesztőrészleteit. Most már bízvást kiírható a pályázat arra a palotaszerű középületre, mely hivatva lesz Csokonai szülőháza helyén hajlékot adni a Városi Múzeumnak, a Csokonai Körnek, a Műpártoló Egyesületnek, szóval Debrecen művelődése munkálóinak. Mint előző évi jelentésünkből, úgy az ideiből sem hiányzik az az örvendetes mozzanat, amelyet tagjaink folytonos gyarapodása mutat. Ismét majdnem 100 új tag lépett be, akik között jelentékeny számmal vannak alapító tagok. Az új alapító tagok, akiknek száma ez idő szerint 110, jórészt egyesületek és pénzintézetek közül kerülnek ki és valóban, a magyar pénzintézetek tanulhatnának a nemzetiségiektől annyit, hogy minden művelődési törekvésnek ők lennének a legfőbb istápolói. De a múlt év folyamán súlyos veszteségek is értek bennünket. Elvesztettük a körnek egyik legbuzgóbb vezetőjét, a Csokonai-kultusz lelkes ápolóját, a kör alapításával 355