Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

1909 (...) Az összes irodalmi társaságok főtitkárai élénken érzik maguk felett az idők megnehezült járását, mely szerintük és őket illetőleg abban nyilvánul meg, hogy évről évre kevesebb várakozás előzi meg, kevesebb érdeklődés kíséri s kevesebb harci vita követi a főtitkári jelentéseket. Valamikor ezek a jelentések afféle mérföldmutatók voltak az irodalmi közélet terén, beszámolók adói, programok nyitói, virágos fejű pünkösdi árbocok, melyek köré szelíd csatára gyűltek a fegyverbeöltözött szép lelkek, ma már azonban, mikor az élet hajszáiban megfáradt közönség az andalgó emlékeket is nem a krónikás méla szófűzésciben, hanem a gyorsan berregő mozgófényképek leplén óhajtja maga előtt föleleveníteni, s mikor a kegyes búcsújárások hagyományait a repülőgépek divatja ostromolja, nem egy főtitkár aggódva látja a lelkek mélyén titkon szunnyadó azt az érzetet, hogy tulajdonképpen főtitkári jelentések nélkül is cl tudna lenni a világ és az irodalom is. (...) Meg kell abban nyugodnia - úgy látszik - minden résznek és iránynak, hogy az élet nagy mozaik-területén valamennyi csak a maga kis csillagját tudhatja kockáival és színeivel megalkotni, s a szomszédos csillagzatok a maguk központjaik körül a maguk vonalaival és színeivel képződnek ki, az összefüggést pedig az eszmények és érdekek egymástól függetlennek látszó nagy élctmezejcn a mindenség kiismerhetetlen változékonyságú harmóniája teremti meg. Maradjunk tehát meg nagyravágyás és nagyralátás nélkül a magunk irodalmi kerítései között, a magunk virágos és madaras birodalmában, melyben egy kis gondozott ágyat itt Debrecenben a Csokonai Kör művel. Nincsenek ebben a kertben afféle soha nem látott virágok, égig érő fák és csodaszavú madarak, nem ritkaságok hivalgó gyűjteménye ez, sőt éppen abban áll előttünk kedvessége, hogy egy darab föld ez őseink földjéből, és amit újfogású kezekkel kezel is benne a kertész, a virágaink és zöldjeink sokasága csak unokái ama régieknek, melyekre szívesen emlékezünk s amelyekkel büszkélkedünk. És ha nyájas szellők porokat hoznak felénk idegen éghajlat új virágairól, nem fedjük le az otthonos virágzás nap nyitotta szirmait, hogy más egek sugarainak színpompáján meg ne tcrmékcnyüljcnck s a természet fejlődéstörvényei szerint új szépek ne foganjanak fogékony kelyheikben. De nem irtjuk a szépet azért, mert régi, s nem hisszük cl szépnek a fantasztikust, azért, mert új. Minden, ami szép, az örökéletű s nem minden szép, ami új s megkapó. Kis házi kertjében, - jó magú virágai s egészséges bokrai között így kertészkedik a Csokonai Kör, s ha a maga házi örömérc végzi is kedvelt munkáját, bizony egy-egy csokrát szeretettel s örömmel helyezi cl asztala díszéül az ország figyelme is és a tudományok komolyabb útjain való vizsgálódásaira is sokszor ide szegeződik az ország szeme. Mert nem holt kövekből rakott fal az a kerítés, hanem eleven sövény, melynek 350