Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

érzi, hogy az ő háza ma nyitott rokoni otthona minden művészi törekvésnek, minden tudományos alkotóvágynak s minden széplclkű tervezésnek és cselekvésnek. Ebből az érzéséből folyik, hogy kormányzó szűkebb testületének kapuit kész örömmel nyitja meg mindazok előtt, kik a művészet, tudomány és idealizmus közös mezején társaságába tartozékul tűnnek fel előtte, s maga igyekszik szíveslátó módon beérkezésüket elősegíteni. Az egygondolkozásúak szép társaságának tudjuk azt a kört, mely Csokonai neve alatt irodalmat, művészetet, közművelődést ápol, s virágokkal hinti tele az anyagimádás prózájának, a kényszerű kötelességtevés fáradalmainak poros útjait és kenyeres asztalait. Valaki ezelőtt egy pár esztendővel indítványt adott be, hogy alakuljon ki a Csokonai Kör határozott irodalmi társasággá, választott és számhoz kötött tagokkal, szépírókkal és tudósokkal; - a helyzet behatóbb átnézése és átértése azonban megérlelte azt a belátást, hogy természetesebb és eredetibb a fejlődés a régi alapokon s ez a belátás oly vita nélkül való módon lett úrrá körünkben, hogy íme az indítvány benyújtója ma maga írja ezt a főtitkári jelentést. A Csokonai Kör - nyugodtan mondhatja - nem talál okot panaszra; s ha őreá panaszkodnának, annak is egész nyugalommal állana elébe. Felolvasóüléseinek műsorszámai helyet foglalhatnak az első irodalmi társaságokéin. Dolgozó tagja sok van, ki sem meríti készségüket az alkalom s előadóinak sorát országos nevű vendégekkel díszítheti. Könyveket írnak tagjai az országos könyvpiacnak s indokolt esetekben, szeretettel maga a kör kenegeti meg anyagi rugóit a megjelenésnek. Más esetekben serkentő pályadíjakkal hívja munkára a maga körébe az írókat. A rokon művészetek és a közművelődés minden ága benső barátját, tettre kész tanácsadóját tisztelheti benne, a hagyományok és emlékek pedig fogékony szívű gondozójukat. Emlékünnepcink leírása köteteknek ad anyagot. Tagjai számával a vidék testvercgycsületei között vezérhelyen áll s tagjai száma folyton szaporodik. Nagy ünnepein a legnagyobb dísztermek, felolvasóülésein a Városháza terme, vagy más előadó helyiségek színig telnek közönséggel; nem a holt papirosnak ír tehát s nem a falaknak és levegőnek beszél, hanem szíveknek és elméknek, kiknek érdeklődésében találja jutalmazó elismerését. A nagy irodalmi társaságok vezető kiválóságai barátsággal tüntetik ki s a rokon intézményekkel kart karba fűzve egyetértően halad. Szóval: akármelyik oldalát tekintsük hivatásos tevékenységének, - a szerény megelégedést indokoltnak találhatjuk. A Csokonai Kör tehát mai szervezetében életre képes, termékeny és tetterős, mint maga a talaj, melyben gyökerezik. Legyen szent kötelességünk, hogy erőben és díszben tovább növelve, ország-világ előtt büszke lehessen rá Csokonai városa. (...) (Szávay Gyula) 349