Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

1908 (...) Az irodalom berkeiben országszerte nyugtalan és lármás a hangulat, érdekes új tehetségek bontakoznak ki a hajnal homályából, köréjük sietve igyekeznek megtelepedni a csodálok és utánzók, rokonságot vitatva s szolidáris részt óhajtva a dicsőségből, amelynek egy sugarát sem hajlandók kiengedni kezükből. Azok pedig, akiknek szemében süt ez a hirtelen hajnalodás, kissé megráneolt homlokkal néznek szembe az új jövevényekkel, az ő anyajegyeiket hajlandók bárányhimlőnek minősíteni, mely egy kis lázzal és félrebeszéléssel jár, - innen is, onnan is csípős megjegyzések hangzanak el, ki-ki a maga magnéziájával rávilágít a másiknak meglátott hibáira, új hang lesz úrrá Parnasszus örökösei közt s míg azelőtt dicsérték egymást őszinteség nélkül, most szidják egymást, de őszintén. Iskolák, sőt zugiskolák keletkeznek, nagy tekintélyű tanárok tanulósorba állnak, s viszont tanulófiúk maguk ácsolta katedráról hirdetik a tekintélytörés tanát, minden baj kútfejét, miközben maguknak vindikálják a tekintélyt. Végső megítélésében ez a harc se más, mint az emberiség szíve fenekéről megindult általános szociáldemokrata irányzatnak jelentkezése, eszközeiben és tartalmában átcszményítve ahhoz a területhez, amelyen eszméi élnek s gyökereznek. Igazságai és igazságtalanságai, modora és modortalanságai is rokonok amazokéval, eredményei is úgy illeszkednek majd be a fejlődés új korszakú szintjébe, mint amazoké: a gyerekes iskolatagolások és túlhevült apostoli prédikációk elmúltával maradnak minden régi érdemek és régi értékek a maguk stílusának törvényes érdemein s kapcsolódik hozzájuk új jeles íróknak az új idők próbáját kiálló kisded társasága, mely a művészi alkotásokat egy friss, új stílus zománcával vonja be, az örök bíró közönség pedig válogat a tetszésével patinától cozinig, szabadon. írók a pillanatok hevében betörhetik egymás fejét, de az alkotások egymást nem törik össze, azok egymás mellett állanak nyugodtan, az idő nagy múzeumtermében. Körülbelül ez a felfogás tükröződik le a Csokonai Kör gondolkozásáról is, amikor egy-egy lefolyt évi működésén átsuhan tekintetünk s azt látjuk, hogy a kör az ő irodalmi kertjében ágyat adott mindenfajta virágnak, csak virág lett legyen az, s amikor közönsége előtt megjelent a kör, a bemutatott csokorban egymáshoz kötve, egymást emelve díszlettek a régi kertészet cl nem múló szépségű virágai a bizarrabb szirmú új divatúakkal. A Csokonai Kör nem szenveleg abban a külsőségben^ hogy tagjai tisztára költők és tudósok s hogy célja egyedül szépirodalom-tenyésztés itt a homokon. Valami egészséges nyugalommal, melyben van a debreceni polgár földön járó egyszerűségéből, a szépíró helybenhagyó humorából a rendezett gondolkodó területszámító filozófiájából - úgy veszi a dolgot, ahogy van, s a helyi akusztikához simul. A fejlődés későbbi lehetőségei, specializálódásai iránt teljes tisztelettel viseltetve sem kívánja idő előtt való külsejét magára venni az esetleges jövőknek, hanem úgy 348