Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

meg, annyival inkább, mert azon a szellemi tőkén kívül, amellyel a szervezésben és azután tagjai közreműködésével a szabad iskolai előadások megtartása körül részt vett, még anyagi áldozatot is hozott s éppen ez anyagi áldozatával tette lehetővé, hogy a szabad iskolai előadások tényleg meg is kezdődhessenek, s fennakadás nélkül folytattassanak. Ez előadások 1903. okt. 18-án vették kezdetüket, s a téli évad lefolyása alatt ugyanegy időben 4-4 helyen, 8-8 tárgy előadására, vagyis tanítására terjedtek. Hogy ez a tanítás céljának megfelelt és helyes irányban vezettetett, annak legfényesebb bizonyítéka az, hogy a tanításokon éppen az alsóbb néposztályból való egyének folyton és állandóan nagy számmal jelentek meg. (...) Hogy körünk Debrecen szellemi mozgalmainak mindinkább középpontjává válik, bizonysága ennek az is, hogy városunk több előkelő kulturális intézménye a Csokonai Kör vezetésével vagy támogatása mellett rendezte nagyobb jelentőségű összejöveteleit és ünnepélyeit. A Debreceni Kaszinó, ez a félszázadnál régebbi idő óta fennálló nagytekintélyű társaskör a mi kezdeményezésünkre és velünk együttesen ünnepelte fényes összejövetelen, 1903. október 18-án, a kaszinó dísztermében a haza bölcsének, Deák Ferencnek százéves születési évfordulóját, melyen Dobieczki Sándor alelnökünk tartotta az ünnepi beszédet. (...) A nemes célú és a nagy nemzeti feladatok megvalósítására alakult Országos Magyar Szövetség egyenesen a Csokonai Kör erkölcsi támogatását kérte és vette igénybe abból az alkalomból, hogy Debrecenben helyi választmányt, fiókot létesítsen. Nagynevű írók és publicisták keresték akkor fel körünket, hogy részt vegyenek az 1904. március 5-én tartott ünnepélyes felolvasóülésünkön. Személyesen vettek részt: gróf Eszterházy János, az Országos Magyar Szövetség elnöke, s dr. Jancsó Benedek, kik a szövetség eszméit propagálták, Hcrczcg Ferenc és Bársony István, kik szépirodalmi műveket olvastak fel; három szép költeménnyel szerepelt Endrődi Sándor, ki személyesen nem jelenhetett meg. Ezúttal is kifejezzük irántuk hálás köszönetünket. A nagy múltú Debreceni Dalcgylct kezet fogott velünk, hogy 1904. április 28-án több eredeti, és kitűnő karmestere, Mácsai Sándor által férfikarra átírt Csokonai-dallamot bemutasson a debreceni közönségnek. (...) (...) az 1905. év Csokonai Vitéz Mihály százados határkövét jelzi. Megilletődéssel állunk meg c letűnt száz év határánál, ma, a XX. században, amelynek, hite szerint, műveit alkotta, amelytől költői munkásságának igazi méltánylását várta és remélte. Nem csalódott. Mi, a XX. század gyermekei, megadjuk neki azt az elismerést, azt a dicsőítést, amit megérdemelt, s amit tőle kora megtagadott. Kortársai mind s utána is még oly sok nagy és kiváló költői egyéniség - elhalványultak, feledésbe merültek. Csokonai alakja ellenáll az időnek; fényben, ragyogásban még mindig nő. 342