Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

Több ízben hangoztattuk már, s ezúttal ismételten kiemeljük és hangoztatjuk azt is, hogy a Városi Múzeum megalapításánál kiváló gond és figyelem fordítandó annak etnográfiai részérc. Debrecenben etnográfiai szakszerű gyűjtemény, néprajzi múzeum létesítésének szükséges voltát és nagy jelentőségét szintén a Csokonai Kör vetette fel legelőször, s ezért hangoztatjuk most is, hogy a szakszerű néprajzi gyűjtés elodázásánál, halogatásánál minden évi, minden napi késedelem határozott veszteség. Óhajtandó és kívánatos volna ezért, hogy addig is, míg a szakszerű néprajzi gyűjtemény, mint Debrecen város múzeumának egyik fő osztálya szerveztetik, - a gyűjtés fokozatosan és lehető szorgalommal megkezdessék. Sajnos, hogy e gyűjtésnek a mi részünkről fokozottabb mértékben felvételét szintén a helyiség kérdése akasztja meg, amennyiben - mint fentebb érintettük - Csokonai-ereklyetárunk részére sem áll megfelelő helyiség rendelkezésünkre, annál kevésbé van helyünk efféle nagyobb szabású gyűjtés számára. Ennek dacára választmányunknak - remélhetőleg - egyik legfontosabb feladata lesz a közeljövőben, hogy ezt a gyűjtést szervezze és megindítsa. Meg vagyunk győződve róla, hogy ily tervszerű gyűjtés Csokonai-ereklyetárunk jelentékeny gazdagodását is maga után vonná, amennyiben kiváló gondot lehetne fordítani a gyűjtésnél arra is, hogy a még szerte, ismeretlen kezekben levő Csokonai-relikviák is lehetőleg mind a mi kezeink közé és gondozásunk alá kerüljenek. Meg kellene kezdeni a tervszerű gyűjtést nemcsak azért, mert minél tovább halogatjuk azt, annál több értékes anyag megy veszendőbe, hanem azért is, mert a gyűjtés megindítása s többé-kevésbé gazdag anyag összehalmozódása kényszerítő hatással volna a város illetékes köreire abban az irányban, hogy helyiségünk kérdése sürgősen megoldódjék, és mert ugyanez arra is feljogosítana bennünket, hogy a kormányhatóság közbelépését is sürgessük és megkönnyítsük a Városi Múzeum megvalósítása érdekében. Mindenesetre nagyobb súllyal esnék a latba a városi hatóságnál előterjesztendő abbeli kérelmünk, hogy ideiglenes helyiséget adjon legalább gyűjteményeink részére a város s könnyebben kivihető volna, hogy valamelyik városi bérházban vagy a volt belső gazdasági intézetben, legalább ideiglenes hajlékot bocsásson rendelkezésünkre. Látnivaló, hogy a most érintett kérdéseknél is igyekezett a Csokonai Kör megtenni a tőle telhetőt. Ha még ez ideig nem kellő eredménnyel is, az ne csüggesszen bennünket, sőt ellenkezően az alábbiakban vázolandó sikereken felbuzdulva, fokozottabb munkára serkentsen, abban az erős hitben és biztató reményben, hogy komoly akarat és kitartó munka előbb-utóbb meghozza gyümölcsét. (...) Nem is palástolhatjuk el örömünket afelett, hogy városunk szellemi és kulturális mozgalmaiban az elmúlt évben a Csokonai Kör városunk intelligens társadalmának más kiváló tényezőivel egyetértve és karöltve, vezető szerepet játszott. Első helyen kell itt felemlítenünk a szabad líceumi előadások, vagyis a szabadiskola szervezését. Ebben a kezdeményezés dicsősége kétségtelenül a Csokonai Kört illeti 341