Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

Legtermészetesebbnek s legkívánatosabbnak mutatkoznék megírni, azaz megíratni Csokonai olyan teljes és kimerítő életrajzát, mely összes munkáinak s egész életének kritikai méltatásával rajzolná le az ő egyéniségének tökéletesen hű képet. Adja az ég, hogy ha ez sikerül, - pedig sikerülnie kellene, - ez a számottevő irodalomtörténeti munka legyen kezdőpontja annak a produktív irodalmi működésnek, amelyet körünktől méltán várhat nemcsak Debrecen, de az egész ország, s amelyre körünk hívatva és nevében egyszersmind kötelezve is van. (.. .)

8 (Géresi Kálmán) 8 „(...) Ezen néhány lapra terjedő évi jelentésnek mohón olvasom minden sorát, szavát. A jövőt építgető eszmék bimbói ezek. A nemzetünket szerteszaggató pártoskodások, gyűlölködések, sivárságoknak egyetlen porszeme sem tapad a betűkhöz. Nemcsak az idegenek, de a nemzetünk tagjai is a gyűlölködés lázító jelszavával törnek egymás rontására, nemzeti erőnknek vétkes forgácsolására. Ez az évi jelentés a fajszeretetet hirdeti. A fajok gyűlöletével szemben a magyar fajszeretetet állítja szembe. Büszkén hivatkozik reá, hogy nemcsak a műveltség oltárán áldozott, de a haza- és fajszeretetnek is fáklyát gyújtott. A székely mentőmozgalmát érti, ami csakugyan derék dolog volt, mert a városunkba hívott székely apostolok tényleg megdobogtatták a közönytől fásult Debrecen szívét. Ma már székely egyesület is van a városban, melynek alappontja a magyar fajszeretet ápolása. (...) A Csokonai Kör helyesen fogja föl hivatását, midőn a magyar fajszeretet fáklyáját lobogtatja a sötétségbe borult, ingoványos korban. (...)" (ifj. Móricz Pál: Pihenő... Levél a Csokonai Kör évi jelentéséről. Debreczen, 1902. június 21.) -„(...) A Városháza nagy tanácstermében gyülekeztek egymásután tegnap a Csokonaiak. Közgyűlést tartottak - beszámolást Debrecen irodalmi körének egyéves működéséről. Hej lassan gyülekeztek! Tíz órakor még csak Tóth András művész barátunk méregette széles lépésekkel a Városháza folyosóit - hosszú szünetek után vonult fel aztán a tisztikar - meg vagy huszonöt rendes tag a helyzethez illő komolysággal, nyugodt méltósággal. Még dr. Kardos Albert sem tudta elhitetni magával, hogy irodalmi gyűlés lészen a nagyteremben. Jó Csokonai Vitéz Mihály szellemét sem tudta egy pillanatra a Csokonaiak körébe varázsolni, - bármint igyekezett rajta. A gyűlés hangulata tíz órakor pontról pontra megegyezett a vicinális részvénytársaságok közgyűlési hangulatával. Szinte várta mindenki a megnyugtató annotációt: - Részvénycink ára, tisztelt közgyűlés, hál' Istennek ismét emelkedett! Amit azonban a vicinális direktorok így esztendőzáráskor nyugodt önérzettel jelentenek nem jelenthette Géresi Kálmán, a Csokonai Kör elnöke. Hja, mert a szellemi részvények teljesen parin alól [névértéken alul] állnak, nincs olyan kétségbeesett irodalmi spekuláns, aki vásárolna belőlük. Hiányzott a közgyűlésből az irodalmi hang, jelleg, előkelőség. Más irodalmi társaságok elnöki megnyitója szenzációszámba szokott menni. Rádl Ödön, a nagyváradi Szigligetiek elnöke a közgyűlést például mindig felhasználja arra, hogy egy-egy nagyszabású, nemesen komoly, majd líraian szárnyaló elnöki megnyitóban Szigligeti emlékének újabb és újabb oszlopot állítson. De kitér - s nem gombolkozik be nyakig - a mai irodalmi kérdésekre is. Boncolja a mai ezerfelé ágazó irodalmi irányt. Mint a nemes bajvívó lándzsát tör egy - az általa jónak tartott út mellett, azt megvédi - a többit széles mederben tárgyalja. Szóval minden egyes beszédével ráüti a Szigligeti Társaságra az irodalmi jelleget, az önállóságnak értékes bélyegét. 337