Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

nyen. Továbbá képviselteti magát - részvéttáviratot is küldve - 1928. július 10-én Szathmáry Zoltán, 1928. november 24-én Tüdős Kálmán és 1929. május 6-án Vargha Gyula temetésén. Azonkívül levélben üdvözli 1929. március 20-án a jubiláló P. Nagy Zoltán helybeli városi zeneiskola-igazgatót. 1928 végén megjelenik a kör tervezett kiadványsorozatának: az úgynevezett Csokonai-könyvtárnak első négy száma. Az első szám (144 oldal) Oláh Gábor válogatott költeményeit tartalmazza. Bevezetést Csobán Endre írt hozzá. S ez a bevezetés sok szeretettel és fogékonysággal megírt Oláh Gábor-tanulmány. De lássuk csak magukat a válogatott verseket. Ki válogatta ki ezeket? - Maga Oláh Gábor. S hogyan válogatta ki? - Úgy, hogy a kötet lehetőleg minél teljesebb képet adjon az ő költői arcáról, törekvéseiről. Ez sikerült is neki, de - sajnos - inkább kortörténeti, mint esztétikai értelemben. Vagyis a kötetből nagyszerűen megismerhetjük a költő Oláh Gábor sokféle igazodását, nagy stílusbeli fogékonyságát, de éppen ezért nem láthatjuk eléggé előtérben legeredetibb lelki fejlődését, mely pedig legmaradandóbb költészeti eredménycinek Ariadné-fonala. A „sok"-ba rejti Oláh a „keveset". Mindazonáltal a kötet így is alkalmas arra, hogy majd az utókor válogathasson belőle. Mint egyik kiadványára pedig, örökké büszke lehet rá a Csokonai Kör. Még büszkébb lehet a kör a Csokonai-könyvtár második számaként megjelent Herczeg Ferenc című tanulmányára. Ezt a (151 oldalas) tanulmányt a mai magyar irodalomtudomány egyik legnagyobb művelője, Zsigmond Ferenc írta. S maga a tanulmány a legtárgyilagosabb, legmélyrehatóbb, ugyanakkor a legélvezetcsebb azok között a dolgozatok között, melyek eddig Herczegrol napvilágot láttak. Ahogy fölfedezi, hogy mi rejlik Herczeg sokat hangoztatott „hidegsége" mögött, az egyenesen örökérvényű. Márpedig az egész tanulmány velejében nem más, mint ennek a fölfedezésnek mindent átfogó, rendszeres közlése. Vagyis Herczeg emberi és írói egyéniségének kielcmzésc - közelebbről pedig annak a módnak tettenérése, ahogyan Herczeg az élet jelenségeit tudomásul veszi és megjeleníti. Zsigmond Ferenc ugyanis - ellentétben Oláh Gáborral - a „kevés"-ben rejti el a „sok

"-at. Tanulmánya egyébként Herczeg írói munkásságának negyvenedik évfordulójára (1926) készült, a debreceni egyetemen tartott magántanári előadás-sorozat vezérfonalául. S nyomtatásban való megjelenése a szerzőn kívül eső okok miatt késett eddig. Harmadik száma a Csokonai-könyvtárnak a nemrég még Debrecenben lakó Szabó Mária Sorsok és akarások című (147 oldalas) novelláskötetét foglalja magában. S az összefoglaló jellegű cím alatt is tíz novellát: Az ismeretlen filozófus, a Találkozás, a Sacro egoismo, A nóta, a Megalkuvás, a Pandora szelencéje, a Feltámadás, az Apróhirdetés, a Harc a férfiért és a Diadalmas ártatlanság című novellákat. A kötet a mai magyar novellaírónők gárdájának számottevő tagjául mutatja be Szabó Máriát. Elbeszélései mind kellemes és komoly írások. Azokká teszi őket egyrészt meleg szépségű, ízléses stílusuk, másrészt az írónő tudatos novellista tartalmassággal érvényesülő nemes életszemlélete és magatartása. 251