Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

1920. november l-jén délelőtt tisztújító közgyűlést tart a kör a Csokonai Színház­ban. Ezen a közgyűlésen Kardos Albert megindokolja jelentésében, miért nem volt 1915. december óta közgyűlés. Az elmúlt idő háborúban és forradalomban telt el, egyszer nem volt kívánatos, másszor nem volt lehetséges a közgyűlés megtartása. Be­számol továbbá Kardos Albert arról, kiket veszített cl a kör a lefolyt idő alatt. Elhunytak: Tüdős János alelnök, Dicsőfi József, Gál Zoltán és Kovács Gábor választ­mányi tagok. A városból elköltöztek s így megbízatásukról lemondtak: Szávay Gyula főtitkár, valamint Bakonyi Samu, Kiss Ferenc, Lóky Béla és Nagy Vilmos választmányi tagok. A tisztikar tagjaivá a következőket választja meg ez a közgyűlés: elnökké a pár hónappal halála előtt álló Géresit, alelnökké Pap Károlyt és Oláh Gábort, m főtitkárrá Kardos Albertet, titkárrá Papp Ferencet, ügyésszé Körösi Kálmánt, pénztárossá Csáthy zik is cl, egy a végcélja: a nemzeti érzés erősítése, a magyar névnek itthoni és külföldi megbe­csülése, Magyarországnak politikai és szellemi nagysága. Ezt a célt szolgálod színműveiddel és regényeiddel, esztétikai és kritikai ezernyi dolgozatoddal, tízezernyi hírlapi cikkeddel, meg­számlálhatatlan szónoki beszédeddel. Fölemelő és magasztos ez a te emberfeletti munkássá­god... Ahelyett, hogy évtizedes fáradalmaid után pihennél, most is ott forgolódol a viaskodók között, külső és belső ellenség ellen. Mint a vén Toldi öklelő szárfával, héttollú buzogánnyal, rettenetes bajvívó szablyával, úgy hadakozol mindazok ellen, akik országunk címerét hasogat­ják, pajzsát tördelik, de emellett mentcujjadnak egy legyintésével porba teríted azokat a sajtó­suhancokat, akik nem altaljak megcsúfolni tisztes vén fejedet. A magyar történelem ismer egy olyan irodalmi ünnepet, amely fordulatot jelent az ország életében. Kazinczy Ferenc születésé­nek százados emlékünnepével kezdődik a szabadságharcban levert nemzetnek az újjáéledése. Adja Isten, hogy a te országos ünneped legyen a háborúval szörnyű szerencsétlenségbe dön­tött hazánk föltámadásának a kiindulópontja, adja Isten, hogy a te ünneplésedben összeforrt magyar lelkek feledjenek viszályt, vessenek ki magukból mindennemű rút gyűlölködést. Te pedig ősz mester, fáradhatatlan vezérünk, Isten kegyelméből érd meg a nemzet sebeinek bc­gyógyulását, az ország elszakított tagjainak összeforrását." {Rákosi Jenő jubileuma. A Csokonai Kör üdvözlő irata. Debrcczcni Független Újság, 1920. október 21.) - „Oh, de mily iszonyú gondolat, hogy amit a nemzetről álmodtam, abból minden odaveszett és ködös messzeségbe tolódott, mint lehetőség. Jön-e vajon nemzedék, amely ismét a megvalósulás küszöbéhez tud­ja hozni e látványos álomképeket? Kedves Barátaim, ott a Nagytemplom árnyékában, ébred­jünk tudatára, hogy a mi dolgunk a kultúra munkásaié, hogy ilyen nemzedék legyen (...). írók, művészek, hitvallók, papok és tanítók, a ti kezetekben van a nemzet sorsa." (Rákosi Jenő a Csokonai Körhöz. Debrcczcni Független Újság, 1920. november 30.) 169 „Balthazar és Márk Enc/re indítványára a választmány megszavaztatta Géresit az elnöki állásban és az öreg úr bár húzódva, szabódva engedett a szelíd erőszaknak. A váratlan fordulat meglepett, de természetesen én is elfogadtam, annyival inkább, mivel a választmány cgyér­tclműleg és teljes készséggel téged és Oláh Gábort jelölte a két alelnökségrc. Légy szíves ezt megnyugvással tudomásul venni és nagybecsű szolgálatoddal így közremű­ködni a Csokonai Kör életében; az ügyvitel legnagyobb része úgyis reád fog hárulni. Ebből mintegy ízelítőül végy ki egy kis részt; légy szíves a Csokonai Kör képviseletében felmenni, esetleg mondhatom feljönni a Rákosi Jenő ünnepére; a választmány c célra 500 koronát szava­zott meg." [Kardos Albert levele Pap Károlyhoz. Debrecen, 1920. október 19. -TtREKK) 226

Next

/
Thumbnails
Contents