Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

és jellemzőnek: továbbra is a hivatalos fórumoktól szerzik információikat. Másrészt a jólértesültség nem alakította át a tudás szerkezetét. Ekkor is a XIX. századi irodalom olvasása adja műveltségeszményük magját. Ezért is érezhették a fővárosból érkezők régiesnek Debrecen kultúráját. Míg ugyanis a kávéházakban a legfrissebb információkhoz lehetett hozzájutni, vagyis a jelennek döntő szerepe volt a kultúráról való gondolkodásban, addig a Csokonai Kör épp a múltat szerette volna életben tartani, a hagyomány elsőbbségét biztosítani. Visszatérve a társadalmi egység megteremtésére irányuló szándékukhoz, érdemes megnézni, mit jelentett, jelentett-c egyáltalán valamit a kör ebbéli törekvése a zsidóság és a nők számára. A kör történetén végigtekintve azt állapíthatjuk meg, hogy a zsidóság számára az akkulturáeiót, a nők számára pedig a társadalmi életben való részvételt segítette elő. A Csokonai Kör egyik legaktívabb tagja a zsidó származású Kardos Albert volt, akit 1902-ben a kör titkárává, 1920-ban főtitkárává, 1923-ban pedig örökös tiszteletbeli titkárrá választottak. Jelentős szerepe volt annak a képnek a kialakításában, mely a nyilvánosságban a körről élt, hisz a legtöbbet publikáló tagról van szó. Helytörténeti cikkek, elvi állásfoglalások és nekrológok sokasága jelent meg tőle. E szövegekből csak ritkán hámozhatjuk ki személyes álláspontját, mert a legtöbbször a kör hivatalos véleményét képviselte. Az is jellemző talán, hogy leginkább az ő keze alól kikerült írásokat jellemzi hazafias lelkesültség és a magyar kultúra, a magyar nemzet nagy alakjaiért, alkotásaiért és emlékeiért való rajongás. 1913-ban ő tiltakozott Goga azon kijelentése ellen, hogy az új magyar irodalomban kevés a nemzeti jellem és művészi érték, és ennek oka Budapest és a zsidóság. Gogával szemben egyrészt megvédte Budapestet, másrészt kiemelte a vidéki irodalom szerepét, melynek a magyar irodalom nemzeti jellegét köszönheti. Cikke nem elemzés, inkább „nemzeti irodalmunk feltámadása" melletti hitvallás. Nem véletlen talán az sem, hogy ő írta meg a Csokonai Kör Adyhoz való viszonyának történetét. írásában a túlzó hódolattal és a merev elutasítással szemben a középút, a kritikai elfogadás fontosságát hangsúlyozta: „A Csokonai Kör mint a nemzeti hagyományok hű ápolója természetesen nem hódolt meg Ady merész, sőt forradalmi irányának, de nem is átkozta ki az irodalomból, mint eretneket, és nem zárkózott cl előle mereven, mint újító elől." Gércsiről szóló sírbeszédében szintén a szélsőségek kiegyenlítése mellett foglalt állást. Kardos Albert írásai mérsékelt liberális gondolkodásra vallanak, nem nehéz bennük felismerni a szerves és összhangos haladás hitét és a szabadság arányos, másokra tekintettel lévő értelmezését. Kardos 20-as évekig tartó pályaszakasza alapján úgy tűnhet, hogy a kör egységes társadalom létrehozására irányuló törekvése lehetővé tette a zsidóság sikeres asszimilációját. Egyik írásából, melyben az 1859-es Kazinczy-ünnep nemzeti jelentőségére utal, világosan kiderül, hogy tisztában volt a magyar kultúra és a magyar irodalom politikai szerepével, s így joggal hihette, hogy a magyar nemzeti kultúráért és irodalomért való fáradozásának politikai következménye (jutalma) lesz: befogadja őt Debrecen. Várakozásában csalódnia kellett, noha a háború után született írásaiban ennek semmiféle nyomát nem tapasztalhatjuk. A zsidó gimnázium 21