Asztalos Dezső, Lakner Lajos, Szabó Anna Viola: Kultusz és áldozat. A debreceni Csokonai Kör (Debrecen, 2005)

1921-cs megalapítása azonban világosan jelzi, hogy az akkulturáció, a magyar kultúrába való integrálódás csak látszólag jelentett asszimilációt. S ez már önmagában is jelzi a kör társadalom egyesítésére irányuló programja sikertelenségét. Nem tudni, hogy az egységes társadalom emlegetésekor gondolt-c a kör vezetősége a nőkre, az azonban a rendelkezésre álló adatok alapján bizton állítható, hogy a felolvasások leglelkesebb látogatói ők voltak. Mindenekelőtt a középosztályba tartozó aszszonyok és lányok látogatták a kör rendezvényeit. így tehát a kör szándékától függetlenül is részt vett a nők egyenjogúsításában. A dualizmus időszakában a magyar nők nagy lépésekkel haladtak előre az emancipáció útján. Főleg a felső- és a középosztályhoz tartozó, városi nők érezték ennek hatását. E folyamat tehát a Csokonai Körtől függetlenül is lejátszódott volna. Mivel azonban programja összeállításakor a körnek gondolnia kellett a résztvevőkre, így a rendezőknek eleve számolniuk kellett a nők igényeivel. Ennek következtében, ha áttételesen is, de a nők is alakították, formálták a város kulturális kínálatát, arculatát. De talán ennél többről is beszélhetünk. Megjelentették Szabó Mária elbeszéléseit, ami azért fontos, mert könyvsorozatuk, amelyben napvilágot látott, alig néhány kötetet számlál. A körben olvasta fel első szépirodalmi munkáit Szabó Magda is. Kultúra, kultusz, áldozat A Csokonai Kör tagjainak kultúrához való viszonyát a kultikus beállítódással jellemezhetjük, melynek Dávidházi Péter szerint a két legfontosabb vonása a rajongásig vitt szeretet és ezzel szoros összefüggésben a kritikai distancia hiánya. A kör nemzeti kultúrához való viszonyát c feltétlen tisztelet és az érte való áldozatvállalás határozta meg. A nemzeti kultúrát feltétlen értéknek tartották, melyért minden áldozatot vállalni kell. Meggyőződésük szerint a kultúrát a jelen nem teremti, hanem örökli, s ez az örökség követelményeket támaszt a mindenkori kultúra képviselőivel szemben. E hitük kialakulásában bizonyára szerepe volt a Kölcseyről és az Aranytól eredeztethető gondolatnak, hogy a kultúra megelőzi az embert. A kulturális megelőzöttség gondolata ugyanakkor sem Kölcscynél, sem Aranynál nem oltotta ki a saját kultúrára irányuló reflexiót. A kör azonban mindenfajta távolságtartást, a legkisebb distancia-teremtést is, amely pedig a tudatos reflexió feltétele, az idegenség jeleként értelmezett. A saját kultúrához ugyanis szerintük csak egyetlen módon lehet viszonyulni: kultikus rajongással és feltétel nélküli áldozathozatallal. A kör vezetői már az 1891-cs jelentésükben leszögezték, hogy feladatuk nem a mérlegelő elemzés, hanem a kegyelet fenntartása Csokonai emléke iránt: „érdemeit méltatni az irodalomtörténet dolga; mi, a kör, mely az ő nevét viseli, csak a kegyelet érzését kívánjuk ápolni emléke iránt". Igaz, a kör tagjai az első évkönyvükben mégiscsak tanulmányokban elemezték Csokonai költészetét, korát és emlékeztek a költőre. E szövegek azonban, ahogy a kör történetét 22