Papp József: Hortobágy (Magyar Néprajzi Könyvtár, Debrecen, 2008)

A tájegységgé formálódott Hortobágy természeti leírása

összevonásában. Két Bágy helynév is ismert. Az egyik a Polgárhoz tartozó legelőn, a másik ettől nyugatra, Szentmargita határában található. Mindkét helyről ered egy-egy azonos nevű patakocska. Az eddigiekből egyértelműnek tűnik, hogy a „bágy" szó eredendően vízrajzi fogalmat jelölhetett, melyből a Bágy földrajzi név kialakult. A egri püspökség birtokai közt 1261-ben már ismert a „villa" (falu) Bagegyháza és Bagszeg település. És mindkettő a „juxta Hortubagwize" mentén feküdt. A „bágy" jelentése tehát valamiféle folyóvíz, ér: Hajdúböszörmény határában ismert helynévként nádtermő hely. A „bágy" tehát (ritkán használt) kanyargó síkföldi folyócska. Szógyökként megtaláljuk a bágyad ige különböző alakjaiban: az erőtlen, lankad jelentésével. Ecsedi meggyőző etimológiai magyarázata népnyelvi adalékokból indult ki. Szerinte a „bágy" a magyar nyelvből kikopott ómagyar szó, mely széles felszíni mélyedést, „talán egy feltöltött morotvát jelent, melyben csapadékos időben megáll, sőt folyik a víz, de csakhamar lehúzódik, vagy elpárolog és bőséges füvet kaszálnak, vagy legeltetnek a környező lakosok az ilyen folyóban" Ez a magyarázat tehát őseink magas szintű nagyállattartó kultúrájának egy technológiai megoldását látja a „bágy" szó mai helynév tartalmának összefüggéseiben. A különböző legeltetési megoldásokra valaha nyílván jóval gazdagabb szókincsünk lehetett, hiszen egy nagyállattartó kultúrában központi kérdés volt a legeltetés. A Hortobágy szóösszetétel első tagja a Hort, mely földrajzi név, 1067-ből Chordy (a korabeli latinban Hort-nak olvasandó) néptartó helyként ismert. Ma: Nagy- és Kishort pusztai tanyák. A „hort" szó etimológiáját egyes nyelvészek a horzsol, földet túr, vízmedret váj értelmezésből próbálták felépíteni. Sokkal valószínűbb azonban, hogy az ómagyar Hort személynévből, tehát az egykor volt első területfoglalójától, nemzetségfőjétől kapta a nevét. Mindezek után hihető, hogy a szóbanforgó folyó felső szakaszát Bágynak, amikor pedig a Hort települést elérte, „Hort(o)-bágy"-nak nevezik. Az o hang — a magyarra jellemzően - a mássalhangzó torlódást elkerülendő jelent meg. A Hortobágy név kezdetben tehát csak a folyót jelentette, tájegységgé formálódása igen hosszú időt vett igénybe. De erről a folyamatról a későbbiekben szólunk.