Papp József: Hortobágy (Magyar Néprajzi Könyvtár, Debrecen, 2008)

A tájegységgé formálódott Hortobágy természeti leírása

A PUSZTA MÉRETE, TALAJA ÉS DOMBORZATA A Hortobágy-puszta ma a Nagy-Alföld Közép-Tisza vidékének közel egyhatodát alkotja. A 2 300-2 500 km

1 terjedelmével a Közép-Tisza vidék legnagyobb tájegysége. A Puszta területének körülhatárolása a geográfusok körében még bizonytalan. Azt azonban már rég vallják, hogy nem lehet az egykor Debrecen város birtokában lévő, 1701-től Nagyhortobágynak nevezett területre szűkíteni. Nagyvonalakban a Puszta a Nyírség Hajdúságra hajló lösztáblájának peremétől nyugati irányban a Tiszáig terjed, déli határa pedig a Sárrétbe és a Nagykunságba mosódik. Ennek a területnek részét képezik: a Hortobágy folyó melléke Balmazújvárossal, az 1966-ban létesült Hortobágy falu, Máta, Kis- és Nagyhort tanyái; a kialakulóban lévő Hortobágyi Tiszamente Kistérség települései, nevezetesen: Tiszadob, Tiszagyulaháza, Újtikos, Polgár, Görbeháza, Folyás, Újszentmargita, Tiszacsege, és Egyek. Ideszámítjuk a hajdúvárosok közül Hajdúnánást Hajdúdorogot, Hajdúböszörményt, Hajdúszoboszlót és Nádudvart.; a Nagykunságból Kunhegyes, Karcag, Kunmadaras, továbbá Heves megyéből Tiszafüred, és Nagyiván nagykiterjedésű, a Pusztával egységet alkotó legelőit. Az így számításba vett terület közigazgatásilag több településhez tartozik, és túllép a hagyományos megyehatárokon is. A tájegység létrejöttében a pusztai állattartás kiteljesedésével döntő szerepe volt az egykori tulajdonos: Debrecen város cívis közösségének. Napjainkban pedig a természetvédelem intézményesített rendszere - a Hortobágyi Nemzeti Park, és a Természetvédelmi és Génmegőrző Közhasznú Társaság szavatolja a kialakult tájegység fennmaradását. A Hortobágy-puszta Európa egyik legnagyobb összefüggő szikes vidéke, melynek meghagyását a természetvédelem is indokoltnak tartja. A szikes talajadottságok meghatározzák a természetes növénytakarót, és a legeltető állattartás lehetőségeit. Nem véletlen, hogy a pásztor ember úgy ismerte a Puszta talaját, mint a saját tenyerét. Mielőtt a pásztorok talajtani ismereteire rátérnénk, rövid szakirányú tájékoztatást kell nyújtanunk. A tektonikus erők formálta Kárpát-medencét az ősfolyók hordaléka töltötte fel. Vidékünkön a Tisza, a Sajó, Szerencs, Ondava, és a Hernád folyók jönnek számításba felszínalakító hatásukkal. Ezt a folyamatot az északkeleti