Papp József: Hortobágy (Magyar Néprajzi Könyvtár, Debrecen, 2008)

A Hortobágy-puszta településnéprajza

kor, arról itt sem beszélnek a kútfők. A Szent Keresztről elnevezett monostor az Árkus partján, valószínűleg a XII. században épült. Egyes vélemények szerint a keresztény hitélet ápolását a ciszterekre, mások szerint a bencésekre bízták. A Zámmonostora helynév először 1220-ban bukkan fel egy peres iratban, amikor is a zárni és ohati urak, mint kárvallottak, az elkövetőket Szent László sírjához tüzes próbára viszik. A Váradi Regestrum erre vonatkozó feljegyzése szerint, tehát már állott a monostor épülete ekkoriban. A Káta nemzetség fiai: Gug, Egyed és Pál 1297-ben a zárni birtokot minden tartozékával a debreceni Dózsáknak adják el - 300 ezüst márkáért. A falu egyháza 1326-ban az egri püspökség szabolcsi főesperességéhez tartozott és arról is tudunk, hogy egy itt születet egyén, nevezetesen István fia János skolasztikát tanult. Az 1343-as osztályos egyezség során a Káta nembéliek a település felét a monostorral együtt visszavásárolták. A falu déli része a debrecenieké maradt. A visszavásárolt részt később a Bayoniak szerezték meg, a monostorról azonban többé nincs hír. A XV. század derekára Zám elnéptelenedett prédium. Ezután a Bayoniak újra betelepítik: 1549-ben 18 adózó portát, 1 bírót, 10 zsellért, 1 szolgát és 4 új házat írtak össze és az 1571. évi török defterben még templomos helyként jegyzik. A krími tatárok támadását Zám nem élte túl. Ohattal egy napon törtek a falura. „Ennek a falunak kára teszen a tatár miá egi sommában lovat, tehenet: No. 228. Negh emberth vaghtak le..." EGYHÁZAS FALVAK A földművelés helyhez kötöttséggel járt. A falu állandóságának megszilárdításában az egyházak is szerepet játszottak. Szent István törvénye értelmében minden tíz falu köteles templomot építeni, s azt ellátni a földműveléshez szükséges két telekkel és felszereléssel. Első László királyunk pedig kötelezővé tette a templom körüli temetkezést, a törvényszegőket pedig kenyéren és vízen, kalodába zárva, vezeklésre ítéli. A szigorú rendeletek eredményeként kétszáz éven belül minden valamirevaló falunak temploma épült. A templom akkori neve: egyház, szentegyház, istenháza, a templomos falu: egyházas hely. Ha a földesúr építette, ő volt