Papp József: Hortobágy (Magyar Néprajzi Könyvtár, Debrecen, 2008)

Köszöntöm az olvasót

KÖSZÖNTÖM AZ OLVASÓT! „Európa nem arra kíváncsi, hogy átvettünk-e mindent, amit az európai művelődés nyújthat, hanem arra, hogy a magunkéból mivel gyarapítjuk az európai művelődést! Európa az egyéniséget keresi és értékeli bennünk, nem a tanulékonyságot." Jeles tudósunk, Győrffy István 1939-ben írta le ezt a ma is nagyon időszerű megállapítást. Immáron az Európai Unió tagjaként különös jelentőségű az európai műveltséghez történő hozzájárulásunk. Ilyen értéket képvisel Hortobágy-pusztánk, amely ma már a világörökség része. A Hortobágy-puszta országunknak a legismertebb tája. Hírneve a XX. század közepéig fennmaradt - reliktumnak számító - pásztorkodással kapcsolódott egybe. A mesés vadliba vadászatok a XIX. század végétől még híresebbé tették. Ma pedig, a természetvédelem jóvoltából, az észak-déli európai madár-országút pihenőhelyeként a védett állatok valóságos mentsvára, ahova az ornitológusok is szívesen zarándokolnak. A Puszta történelmi örökségei és természeti adottságai együtt vezettek egy nemzetközi mércével mérve is egyedülálló állattartó kultúra kialakulásához, melynek lényege röviden az, hogy az állattartás az év legnagyobb részében - olykor még télen is - legeltetésre alapozhat. Ez az állattartó kultúra évszázadokon át itthon és külföldön egyaránt versenyképes volt gazdaságossága és minősége miatt. A Puszta szélsőséges időjárásához alkalmazkodva megőrizhette a tartásmódnak leginkább megfelelő ősi állatfajtáinkat, és ami egyedivé teszi: az állatokat őrző, gondozó pásztorkodás gazdag, elemeiben a honfoglalás előtti időkre visszanyúló hagyományait. A Puszta különleges élete az e tájra elvetődött külföldi - főleg osztrák — utazóknak már korán feltűnt. Úgy is mondhatnánk, hogy a Hortobágyot az idegenforgalom számára már a XVIII. században felfedezték. A magyar költők, írók, művészek is megörökítették a Hortobágy egyediségét, szépségét, és olykor elképesztő zordságát. Elmondhatjuk, nincs az országnak még egy olyan tája, amelyről annyi népdal, költemény, prózai írás,