Papp József: Hortobágy (Magyar Néprajzi Könyvtár, Debrecen, 2008)

A Hortobágy-puszta településnéprajza

- io szőlőtermesztő - io méhészettel foglalkozó - 6 gyapjú feldolgozó - 6 vászonkészítő A katonák a várispánság védelmét ellátó és ezért kiváltságot élvező, de szolgálatra kötelezett vitézi rend tagjai. Jelenlétüket a hortobágyi határispánság indokolta. A felsorolás természetesen családostól, és szolgálókkal együtt adja a teljes lakosságot. A birtok méretére az adományba foglalt ioo igavonó ökör, és a io pár fogatolt ló világít rá. A lovak persze a vitézek hátaslovain kívül értendők. Szerepük valószínűleg a könnyű szekerekkel történő szállítás, vagy gabonanyomtatás volt. Mindezzel együtt járt még 500 bárány és 100 sertés. így az adományozott állatállomány száma 1000 körül volt. A fejlett munkamegosztást a gyapjú és kenderfeldolgozók jelenléte igazolja. Mivel eddig a falu helyét nem találták meg, létezik olyan feltevés, hogy nem egy, hanem több falu együttes neve a Hortobágy, tehát a felsorolt népek és javak nem egy helyre vonatkoztak. Bár a környéken található Bágyegyháza, Hortegyháza templomos hely, attól még a fenti ötlet nem fogadható el, hiszen a falu a XIII. század elejétől dokumentáltan néptartó hely. Egy perirati forrásban például néhány lakosát, személy szerint Kógyot, Scemát, Balut, Urost és Vatát azzal vádolják a dadaiak, hogy 10 márka kárt okoztak. Ugyanebben az évben egy másik forrás Ortobágy néven egyházas helyként írja. (íme egy példa a szó elei H elhagyására.) Évszázadokon át megőrzött jelentőségére rávilágít az a tény, hogy IV. (Kun) László 1285-ben itt írja alá azt az oklevelet, amely Rofoyn bánt Debrecen birtoklásában megerősíti. Ekkor tehát még a király fogadására is alkalmas, virágzó falu. Ezek szerint a tatárjárást túlélte, holott a Százdi Apátság, melyhez birtokként tartozott, 1241-ben a tatárok martalékává lett. Ám a virágzó falunak, kereskedelmi és révvel ellátott gazdasági központnak másfél emberöltő múlva már nyoma sincs az oklevelekben. Elnéptelenedett, elköltözött, esetleg átneveződött? A kérdésekre nem tudjuk az egyértelmű választ. Annyi azonban bizonyos, hogy Károly Róbert 1328-ban királyi birtokként egy addig soha nem jegyzett, Máta nevű falut adományoz királyi birtokként a debreceni Dózsáknak. „Érték szerint" tehát Máta lett az utód, de az továbbra is kérdés, hogy a nagy átszerveződést mi indokolta. Ha egyszerű névváltozás volna, akkor minden megoldódna, csakhogy indok nélkül nem történik ilyesmi.