Papp József: Hortobágy (Magyar Néprajzi Könyvtár, Debrecen, 2008)

A Hortobágy-puszta településnéprajza

tefa mellett haladva eljut a kiinduló pontig, vagyis a Bassy (Bas-halom) földhányásig." (Borovszky S. 1900.) A leírás helyneveinek azonosítása ma már nehézkes. Ennek oka nem a magyar nyelv kiejtési szabályainak megváltozásában keresendő, de annál inkább abban, hogy eredeti (rovás-betűs) írásunkat csak nagy küzdelmek árán váltotta fel a latin ábécé. A fő problémát a kettős, és lágy hangzók visszaadása, valamint az ö, ő, és a különböző e és á hangok megfelelő lejegyzése jelentette, így aztán a latin betűkombinációk a kérdéses hangoknál a lejegyző fantáziáján alapultak sokáig. (A jelenség nem áll egyedül, hiszen a névferdítések, el-literálások már a korai görög történetírástól megkezdődnek.) Próbáljuk meg beazonosítani a fenti határjárás elemeit! A kiinduló pont az emberkéz alkotta kurgán, vagy határjel lehetett, talán a Polgár határában álló kunhalom. Az innen nyugatra haladó út csak Csegére, és nem a Hadház határában, tehát a kiindulástól keletre fekvő Cégénybe vezetett. Ezt az értelmezést megerősíti IV. Béla királyunk 1248-as oklevele, mely a Csegéről Böszörménybe vezető utat „magna via"-ként tehát országos főútként jegyzi. Az is bizonyos, hogy ezt az utat az 1400-as években a debreceni mészáros céh használta, amikor a nyugati piacokra hajtotta a marhákat. Sóly, mely később halászó helyként Sóly-ér néven ismert, Polgár és Görbeháza közt keresendő. Fügéd névadója Péter ispán katonája volt, de a helyet azonosítani nem tudjuk. Márki, vagy Márkus Fügéd és Hort közt lehetett. Hort - Kis- és Nagyhort néven ma is megtalálható Balmazújváros határában. A határleírással azért foglalkoztunk ilyen részletesen, mert a középkori Hortobágy falut az eddig megjelent szakirodalom Máta és a Kilenclyukú híd közötti területre feltételezi, amit azonban régészeti feltárásokkal igazolni még nem tudtak. Ám az ismertetett határbejárásból egy északibb pontra következtethetünk: Mátától északra, talán a Balmazújváros - Csege útvonalhoz közelebb, körülbelül a mai Vókonya tájékára. A XI. századból ismert öt oklevél összesen 18 korai település lakosairól, foglalkozásokról, társadalmi összetételéről ad hírt. A háztartások száma átlagosan 36, jelentős szórással: például van köztük 6 háztartásos falucskától a 170-esig. A Hortobágy a maga 156 háztartásával a feltűnően népes települések egyike. Becsült lélekszáma eléri a 600-at. Péter ispán az adományozás évében (1067) az alábbi módon részletezi: - 20 magyar vitéz - 10 besenyő vitéz