Papp József: Hortobágy (Magyar Néprajzi Könyvtár, Debrecen, 2008)

A tájegységgé formálódott Hortobágy természeti leírása

ták, jónak tartották „harmadnapos hideglelés ellen", füstjével jószágot gyógyítottak. A harkály öt madárfaj együttes neve. Rovarirtó hasznát nem méltányolják eléggé, mert úgy tartják, a megkezdett fa előbb-utóbb kiszárad. A zöldharkály a debreceni gazdák erdei csikója, párzáskor hallatott nyerítő hangja alapján. Szőlőnyitás előtt kérdezgették a csőszt: „no, szól-e mán az erdei csikó?" Mielőtt rátérnénk a költöző madarak tárgyalására, lássuk a ragadozó madarakat. Talán nincs még egy olyan állatcsoport, melynek régies és népi megnevezéseinek azonosításában ekkora bizonytalanság volna. A szirti sast, mint dögkeselyűt a XIX. században még gyakori dögvészek idején gyakran megjelenő madárként említik (pl.: az 1863-as aszálykor). A parlagi és a törpe sas közt különbséget tesznek, de a közepes termetű ragadozókat héjjának, ölyünek azonosítják a pontos fajtamegjelölés helyett. Amíg a sas a „körmén lógatja áldozatát", addig a héja „a pofájában viszi el a csirkét". Összefoglalóan „villásfarkú fi rget" emlegetnek, az ilyen akciók láttán. Elgondolkodtató a solymászat korai megtiltásának oka már az Árpád-korban, minden esetre így szent madarunk a kerecseny (az ó-magyar és hortobágyi kiejtés azonos, tehát nem kerecsen!) is a villásfarkú firgek közé sorolódott. A kékvércse a marhák nyomában jár, hiszen rovarevő és nem ragadozó, mint a vörösvércse. Fészket önállóan nem épít, a varjak társbérlőjeként azok fészkét foglalja el költési időben. A hortobágyi madárvilág többségét a költözők alkotják. Három különböző időszakra esik vonulásuk, melyből a tavaszi a fészekrakásra hazatérőket jelenti. A mocsarak, zsombékok szegélyén a nagyhangú bíbic jelenik meg először, és már Gergely napján (március 12.) üli a tojásait, és ha a pásztorok meg nem találják, ki is költi hamarosan. Mivel a pásztorok óhajtott zsákmánya volt a bíbictojás, így madarunk kénytelen volt sarnyút tojni, azaz másodjára is. A magas fűbe költő madarak tojásai állandó veszélyben vannak rókától, kígyótól, és hát az embertől is. A legelő állattól nem, mert az a zsombékosok savanyú sasos füvét kikerüli. A bíbic nagy színész, és hitelesen alakítja a sebesült madarat, csakhogy elterelje a betolakodó figyelmét a fészekről. A pásztorok szerint őszre a viselkedése teljesen megváltozik, mintha nem is ugyanaz a madár volna. A böszörményiek szerint hajnalban „a bíbic szavára kelnek a madarak", ezért aztán tollát nem érdemes gyűjteni, mert „azon a párnán nyugtalan lenne az alvás". Az is bizonyos, hogy amíg