Papp József: Hortobágy (Magyar Néprajzi Könyvtár, Debrecen, 2008)

A hortobágyi hídi vásár

A HORTOBÁGYI HÍDI VÁSÁR Nem tudunk arról, hogy a világon lenne még egy hely, ahol a vásárt a pusztában tartják. A XX. század elejétől nemzetközileg is ismert az egyetlen ilyen; a hortobágyi hídi vásár. Az állatkereskedelem vásári centrumai a XIV. századtól szerepelnek az okiratokban. Az Alföld legnagyobb nagyállat és juh vásárait Debrecen, Szeged és Pest tartotta, a Dunántúlon Székesfehérvár, Pozsony és Sopron. Debrecen korai vásárvárossá válását a földrajzi hely eredményezte, hiszen az észak-déli és a kelet-nyugati főutak itt keresztezték egymást. A vásártartás kiváltságát 1405-ben nyerte el, ami gyors fejlődést eredményezett, így szakosított vásárok voltak a Mester és a Homok (ma Csapó) utcákban, amelyek később a város szélére költöztek. A hortobágyi hídi vásárt, amelyet állatvásárként kell számon tartanunk, a korán differenciálódott vásárok kései utódjának tekinthetjük. A Városnak ez lett az ötödik országos vására. Keletkezését nem tudjuk pontos dátumhoz kötni. Valószínűleg időtlen idők óta volt valami vásárféle a tájnak ezen a pontján, mert az okiratok már régóta működő vásárként írnak róla. Igaz, eleinte nem pontosan a hídnál, hanem a Gulyaszllcn tartották. Azonban még ennek is lehettek előzményei, az ún. futó-, vagy betyárvásárok. Ezek egy része a hagyomány szerint a hatóságok elől rejtve maradt zöldvásárvolt. Ezeket a debreceni sokadalmakkal azonos időben hol itt, hol ott tartották, így Debrecen alatt a Tócó-ér bozótosaiban, máskor az Alomzúgbzn a Hortobágy-Sáros-ér találkozásánál, vagy az Ágotái csárda közelében a Tolvajos nádasban. A nóta szerint: „Nyargalva hajt hét lovat a két betyár, Most esik a debreceni nagyvásár." A gulyaszéli vásár észrevétlenül nőtte ki magát, mialatt évente kétszer is megrendezték. Eközben egyre közelebb húzódik a hídhoz. Még az új kőhíd