Papp József: Hortobágy (Magyar Néprajzi Könyvtár, Debrecen, 2008)

Pusztai legeltető állattartás

az egész alapot kivájja. Piparézből, kaucsuk körfésűből, vagy fehér szaruból kivág egy megfelelő darabot s belemetszi, réz, vagy szaru szeggel odaszegezi, miután görbe árjával utat csinált a gyenge szegeknek. Ezeket jól beveri a kése nyelével, megreszeli és kész a közeli falu tornya, a felkelő sugaras nap, a tele-hold és a holdsújság, a magyar korona..." Az ólomöntéses díszítést a geometrikus ornamenseknél alkalmazták. A kivájt árkocskákat ólommal öntötték ki, aztán lecsiszolták egészen a fa szintjéig. Ezzel a módszerrel, no meg a tányérjába fúrt luk kiöntésével a pásztorbotoknál éltek, amitől a szép szerszám egyben veszélyes fegyverré is vált. A díszített tárgyak következő csoportja a pásztorhangszerek. A híres lófejes tambura, melynek húrrögzítő fejrésze egyetlen fából van kifaragva a lófejjel együtt. Hat húrja általában lá pentatonra hangolt, hogy népzenénk alaphangzását kísérhesse. A dallamot egy rászorított lúdtoll szárának csúsztatásával játsszák. Általánosan kedvelt a fűzfából faragott furulya. A fúvósoknak két változata van: a hétlukú halkabb szavú furulya, és az öblösebb duda, másként fuvola. A szűrujjban mindenik elfér, a pásztor állandó kísérője. A pásztortehetség nem csak a fa faragására korlátozódott, köztük is voltak irodalmi hajlamú egyének, akitől a különböző népdal, vers, mondóka és rigmus szövegei származhattak. Nevüket elfeledte az idő, de a jól sikerült rigmusok fennmaradtak. Idézzük példaként az alábbi két - obszcenitásoktól sem mentes rigmust. „Még kisbojtár koromban történt, hogy a gulyából megdöglött egy tinó. A gazdája kijött, de oszt bánatát azzal ütötte el, hogy mondjuk el felette az imát. — Állj a faráho', oszt fogd meg a farkát! Aztán a kalapod is vedd le! - parancsolt rám. U is levette, oszt a szarva felől állva a következő imát mondta: Sárkerep, bodorka, megnőhecc mán ettül. Öreg bíres járomszöge, pihenhecc mán ettül. Aki fogta a farkát, az bassza meg a lukat!" A fukar gazda sem úszta meg gúnyvers nélkül: Messze van az Elep gyalog, Lovon jár ki Dombos Balog. Ha ki-megyen az elepi tanyára, Csörög-csattog mint a szarka picsája.