Papp József: Hortobágy (Magyar Néprajzi Könyvtár, Debrecen, 2008)

Pusztai legeltető állattartás

nak szimbóluma, olyannyira, hogy kinyíltságának ábrázolása a halott életkorát jelzi. A vad tulipán elterjedési térképe az újabb botanikai kutatások szerint, pontosan egybeesik népünk évezredes szálláshelyeivel. Olyan területen soha nem éltünk tartósan, ahol ne fordult volna elő. A tulipán tehát a magyar díszítő művészet része, mégpedig ősi soron. A szűr, mint a köpönyeg, és kaftán nemezből készült változata, ugyanúgy egy nagyállattartó kultúra megszokott viselete, mint ahogy díszítő elemeiben törvényszerű a rajta található motívumkincs összetétele. A pásztorok fejfedő viseletének szintén nagy múltja van. A bőrből prémmel díszítetten, vagy a nemezből készült csúcsos süveget a magyarok ismertették meg Európával a korabeli források szerint. A nemezkalapok dísze a karima, amit az időjáráshoz igazítva lehet fel és lehajtani, hogy például esőben ernyőként vezesse el a vizet. A karimás nemez föveg, miután általános viseletként kíséri végig a magyarságot a középkoron, a XVIII. századtól kalap néven emlegetődik. A pásztorkalap azonban a XIX. századtól nyerte el ma ismert végleges formáját. Ezt a feltűnő viseletet a parasztok már nem vették át, az ő kalapjuk kisebb karimájával és formájában is különböző maradt. De a pásztorok kalapja sem egyforma. A csikóskalap a legszélesebb, karimája lehet akár 10— 12 cm is, a gulyásé 8-10 cm-es, a kondásé pörgekalap, 5-6 cm-es karimával. A viselés módja is különböző. A csikós, gulyás felgyűrve köszönőre hordja, karimáját csak szélsőséges időjáráskor hajtja le, hogy vízelvezetőként hátát, tüdejét a megfázástól megvédje. A pásztorkalapokat a karima mentén lószőrből font rézcsatos fonat díszítette. Ehhez elmaradhatatlanul hozzátartozott a darutoll, vagy túzoktoll. A balos-tollVolt a megfelelőbb, mert a karikás cserdítésénél nem volt útban. (A balkezes pásztornak fordítva volt megfelelőbb, tehát ő jobbos-tollat hordott.) a szép toll sokat ért, a vásárban akár egy bárány árát is, „de hát akkor az vót a viselet, minden fiatal pásztor vágyott írte." A pásztorok fejedelmei: a csikósok, gulyások - a juhászokat, kondásokat azzal ugratták, hogy azoknak inkább a firgelőfa illene a kalaphoz. A kalap fontos tartozéka az álladzó, mely szíjból készült és kis rézcsattal zárt. A lovas pásztor fejéről nélküle hamar elszállt volna a kalap. A kalap idővel megkeményedik, mert a zsírtól, és az esőtől olyan lesz, mintha vasból öntötték volna. Az ilyen kalap kocsmai verekedéskor akár harci eszköznek is bevált, állítják a pásztorok. Bélés nélkül vízhordásra is jó volt, vagy fűaljnak,