Papp József: Hortobágy (Magyar Néprajzi Könyvtár, Debrecen, 2008)

A tájegységgé formálódott Hortobágy természeti leírása

ruár és március hónapokban poros utakon lehetett járni. Egész télen alig volt valami hó, de voltak kemény száraz hidegek. Amilyen volt a tél olyan volt a tavasz, de még sokkal inkább olyan lett a nyár. Pünkösd táján már elkezdett aszni minden mező, minden vetemény, annyira, hogy kivált az Alföld térségein, Kunság, Jászság, Hajdúság, Bihar, Békés, Csanád, Alsószabolcs, tehát minálunk is a szó teljes értelmében utcaporához hasonlóvá vált a mező. A fűnek úgy látszott, a gyökere is kipusztult, végképp elveszett. A gabona, de csak az őszi, alig nőhetett meg arasznyira, az is silány volt, alig hozott valami termést. A tavaszi vetemény a szó teljes értelmében mind elveszett. A barmok, juhok, sertések, éhen döglöttek, melyeken a ragadozó madarak lakmároztak kedvükre. A juhászok sok helyen nyáj nélkül maradtak, mert a nyáj kidöglött. Egy darab lovat 2-3 forinton, egy pár tinót 5-6 forinton lehetett venni, akinek volt bátorsága, vagy tartalék szénája. A juh darabja is 1 forinton kelt." (Pethő B. feljegyzése). A XX. században is kijutott a száraz esztendőkből. A kiégett pusztáról megrázó erővel írt Ecsedi István. A rekkenő nap csalfa játéka a délibáb. Az eltérő hőmérsékletű (és így más-más sűrűségű) levegőrétegek határán a fény megtörik, illetve részlegesen tükröződik. A Puszta tündérének a Hortobágy az otthona. Nem rémisztő, mint a sárkányfarok, de csalóka. A szomjazó jószágnak, megfáradt vándornak közeli vizet ígér. A magányos pásztor elé városokat, templomokat varázsol, távoli társát nyájjal együtt hozza közelébe. Ki tudja, mióta születnek róla legendák. A Puszta tündérének szerelméért a Nap, a Szél és a fellegek versenyeznek, költők, írók keresték fel a rónát, csakhogy írhassanak róla. „Utóbb már megrendítették a Hortobágyon a délibábot is. Amíg nem volt annyi tanya, itt is játszott, ott is játszott. De most már csak ritkán látom." Mondta egy öreg pásztor. A pásztor az időjárásban az őseitől öröklött és a megtapasztalt természeti jelenségeket tekinti hitelesnek és irányadónak. A megfigyeléseiben a Nap, a Hold és a csillagok központi szerepet kapnak. A Nap a legfőbb időmérő, és időjárás előrejelző. Pitymallik, hajnalodik, kél a Nap, delel, nyugszik a Nap, szürkület van, este, és éjszaka. Az időmeghatározó napszakokból a dél fontos időpont, a gulyások deleléskor itatnak, fektetik, hevertetik a jószágot. Nyáron egy bot leszúrásával határozták meg a délidőt. Ha az árnyéka a Kopasz (Tokaj) hegy felé mutatott, szinte percnyi pontosan határozták meg a delet.