Papp József: Hortobágy (Magyar Néprajzi Könyvtár, Debrecen, 2008)

Pusztai legeltető állattartás

„A csintalan betyár, ha a szél mentében Süvegmocskot éget szalmán, vagy pipán, Maga meg odébb áll gyalog, vagy paripán, Hiába hangicsál a duda, furulya, Osszebőg a marha, megszalad a gulya." A jellemére, tartására büszke pásztor a kinnálló betyárról megvetéssel beszélt, kivált, ha saját soraiból került ki. Igen kevés adat van arra, hogy a pásztor magamaga eliktatta volna a jószágot. Kisebb-nagyobb kolompok, csengők, harangok, mind a jószág egybentartását szolgálták. Eredetük a sztyeppéi országúton Belső-Ázsiába vezet. A kolompok vaslemezből, a csengők a harangöntéshez használt ötvözetből készültek. A kolomp három változata használatos a Hortobágyon. A magyar, a tót és az oláh kolomp. A tót kolompot „tótországbul a gyócsostótok hozták", ez szűkebb szájú volt, mint a magyar. Az oláh kolomp pedig trapéz formájú. A vezérállat nyakában a csengő nagyobb változata, a harang lógott, súlyuk 2—4 kg körül lehetett, méretüket literrel mérték. Kolompot kapott a bika, csengő a lóhoz illett, és a vezérürü is kolomppal járt, de még a kutya is kapott pergőt. A disznók közül csak a sebesek, szaladok kaptak kolompot, hogy lehessen hallani, merre járnak. A malacok összetartása végett a nyugodtabbja kapta a kolompot, amit aztán a többi követett. A kolomp hangját tehát a nyáj állatfajtától függetlenül megtanulta. A magas hangú kolompok a kóborlásra hajlamos állatok nyakába kerültek. A pásztor a hangok után éjszaka is tudta, melyik állat merre jár. A kolompok, csengők mindig a számadó tulajdonát képezték. Büszke volt rá, hiszen gondosan megválogatott harangkészletét úgy állította öszsze, hogy „egymás alá verjenek", azaz harmonikus felhangok szerint szóljanak, akár a cimbalom. A kolomp mellett a másik elmaradhatatlan munkaeszköz a pásztorbot. Ahány pásztor, annyi speciális bot szükséges. Veres Pétert idézve: „Faragott botja van a méltóságos úrnak, ezüst végű botja van a tiszttartó úrnak, görbe botja van az ispánnak és a béresgazdának, ólmos botja van a kerülőnek, fütyköse a gulyásnak, bunkós botja a kanásznak,