Papp József: Hortobágy (Magyar Néprajzi Könyvtár, Debrecen, 2008)

Pusztai legeltető állattartás

A brigádvezető ellenőrizte az istállós tartásban az állatokra éjszaka vigyázó éjjeli őröket is, továbbá a takarmányost, kertgazdát, vagy szérűsbizalmit. A JÓSZÁG SZÁMONTARTÁSA A pásztor munkája kihajtáskor a számbavétellel kezdődik, szoruláskor pedig a szaporulat és az esetleges elhullás megállapításával A jószág átadásának, átvételének törvény előtt is bizonyító erejű rekvizítuma a rovásbot. A rovásírást a magyarság magával hozta a Kárpátmedencébe, ahogy a pásztori rovásbot használatát is. Mindebből a számrovás maradt fenn a legtovább. A XIII-XV. században az adószedésben és a közigazgatásban a rováspálcák használata általános gyakorlat. Pl.: a falubíráknak a XV. században három évenként kötelező leadniuk a páros számrovásfát, melyet a XVI. századtól kezdve vált fel a latin nyelvű dicalis összeírás. A pásztorok azonban továbbra is a rováspálcát használják, egészen a XIX. század végéig. Csak a századforduló után, az olcsó papír megjelenésével szorul ki a gyakorlatból, mert kezdetét veszi a nyájkönyvek, irkák használata. Hogyan történt a rovásbot használata? Többek közt Ecsedi azt írja, hogy egy deszkából hasított négy-, hat-, vagy nyolclapú botot használtak, amiből annyi kellett, ahány gazdának külön-külön elszámolni kötelesség volt az őszi szoruláskor. A számrovást jobbról balra haladva vésték fel a lapokra. Ha a bot végére értek, akkor fordítottak egyet és a következő lapon folytonosan vezették a jeleket. Tehát, ha képzeletben kiterítjük, akkor nincs újsor, hanem Z alakban folytonos a jegyzés. Az olvasás szerint jobb kéz felöli vég a rovásbot feje, ide került a gazda jele. Ez a megoldás a rovásírás eredeti tamga-technikáját idézi. Az átvett jószágok számát követte a szaporulat. Ezt nevezték tőkerovásnak. A veszteségeket a külön lapon jelzett dögrovás tartotta számon. A jobbról balra történő rovásnak semmi köze a technikai megvalósítás könnyebbé tételéhez, hiszen vonalas jeleket karcolni egyformán könnyű mindkét irányban. Az oka egyszerűen eredeti rovásírásunk hagyományos irányának megtartásában keresendő. A viták és hamisítások megakadályozását szolgálta az u.n. párosrovás. Ekkor a kihajtáskor a gazdával egyeztetett állatszámot dokumentáló pálcát ket-