Papp József: Hortobágy (Magyar Néprajzi Könyvtár, Debrecen, 2008)

Pusztai legeltető állattartás

A jószágnyájak számossága változó. Függ az állatfajtától, legelők terjedelmétől, minőségtől, a vízellátás megoldásaitól, stb.. A ménes, gulya létszáma átlagosan 500 és 1000 közé tehető. Például az 1830-as években a debreceniek a gulyával együtt járatták a ménest (200-250 lovat), mert még nem tartottak fenn önálló lóállományt. Egy 1941-es adat szerint a gazdák közös gulyájában Faluvíghalmán 1600 db marha legelt. Volt tehát sokféle megoldás. A sertések, juhok, birkák 4-500-as darabszáma általános, de a fejős juhok jobb, ha kevesebben vannak a többletmunka miatt. A nyáj fajtája és mérete egyértelműen meghatározta az élőmunka igényt, azaz a felfogadandó pásztorokat. A számadó 300 marha és 200 ló után egy bojtárt fogadott. A juhászoknál, kondásoknál kevesebb bojtárra volt szükség, a fejős juhásznak a felesége segített rendszerint. A falusi csordás, csürhés egyedül is elboldogult, no meg került segítség az iskolahagyott gyerekek közül elég. Sok esetben a források csak a pásztorok számáról írnak, de ebből következtethetünk az őrzött állatok létszámára. 1805-ben például 11 gulyásszámadónak 56 bojtárja 3 csikósszámadónak 5 bojtárja, 10 bacsunak 21 bojtárja, 5 kondásszámadónak 10 bojtárja volt. 1943-ban 25 gulya, 10 ménes 8 juhnyáj, 1 sertéskonda járta a Pusztát, és ezekre 44 számadó és in bojtár felügyelt. Ember és állat természetes munkabeosztása és életrendje elleni merénylet volt, amikor az Állami Gazdaság idején ezres, kétezres juhnyájakat bíztak egyetlen pásztorra. A dolog vége az lett, hogy amikor felütötte a fejét a pásztorok réme: a büdös-sántaság betegség, külön körmölő brigádokkal tűzoltó munkában kellett menteni a menthetőt. A nagyüzemi tartásmód próbálta felrúgni az évezredes rendet. Mivel csak az utóbbi alapult a természet törvényeinek tiszteletére, az eredmény nyilvánvaló volt. A HORTOBÁGYI PÁSZTOROK A nagyállattartó pásztorkodás kultúrája népünk életének valaha a létalapját adta, sorsunk ennek sikerességétől függött. Az elmúlt 1200 év a földművelés elterjedésével, talán csak a Hortobágyon nem hozott egészen a XIX. századig gyökeres változást. Könyvünk eddigi adatai legalábbis ezt bizonyítják. Az ok egyaránt kereshető a Puszta másra aligha alkalmas természeti