Papp József: Hortobágy (Magyar Néprajzi Könyvtár, Debrecen, 2008)

Pusztai legeltető állattartás

Ha pedig még előbb kezdjük, akkor a fogamzásra kész nősténye a lónak, marhának sárlik, a kutyának tüzel, stb. A csődör hág, a bika folyat, a kos koslik, a kandisznó búg, a kutya, macska bagzik. A ló nemek szerint kanca, a hímek a csődörök, mének. Ha ivartalanítják azaz kiherélik a csődört, akkor lesz herélt, eredeti nevén paripa. Kora szerint a ló: szopós csikó, első-, másod-, harmad- és negyedfű csikó, négyéves korától tenyészidejű, lovaglásra és fogatolásra alkalmas. 12 éves korától állapodott korú, 20 év fölött kivénhedt. Csak a lovak szín és külcsín leírására Herman Ottó 300-nál több különböző szót talált, melyből Ecsedi 78-at a Hortobágy élő népnyelvéből visszaigazolt. A sok külső jegy mögött vélt, vagy valódi belső tulajdonságok rejtőznek a csikósok szerint. Móricz Zsigmond is a forrásokig hajolhatott mielőtt a Rózsa Sándorban arról a sárga lórúl írt. Az bizonyos, hogy az aranyos fényben csillogó szőr különösen jó, vagy igen érzékeny lovat sejtet. Érdekes, hogy a pej állt ennek ellenére a legnagyobb becsben, talán megbízhatósága miatt. Az egérszőrűt nem szerették, hiába írják le egyesek ilyennek az „ősi magyar taki" lovat. Az egérszőrű, esetleg a háton csíkolt, valójában tényleg a nemesítetlen vadlovak sajátja, és nehezen képzelhető el, hogy egy ezer éves lovas kultúrában minden változás nélkül fennmaradt volna. Visszatérve a szavakhoz és jelentésükhöz: a szarvasmarha bika, vagy üsző borjúként látja meg a napvilágot, aztán a csikókhoz hasonlóan a négy-öt hónap múlva rúgott, vagy választási borjú első-, másod-, stb. fű borjúként lesz számon tartva. Az ivartalanított bikaborjú a tinó, később ökör. Nemre való tekintet nélkül a hízóba fogott marha a sőre. A kivénhedt, és későn kiherélt bika, amelyiket akár fel is hizlalhatnak, a komor bika, ez magányosságra, kitaszítottságra utal. A racka a juh, a merinó csak birka. Másfél évesig kos-, vagy jerkebárány. Az ivartalanított kos ürü, örü. Két éves koráig csak kos-toklyó, ürütoklyó, jerketoklyó, vagy apáca, kisürü, azon felül kos, anyajuh, vagy ürü. A herélt kandisznóból lesz az átány, vagy ártány. A hízóba fogott kant időben ki kell herélni, mert különben „kanlik" a húsa, azaz kanszagú lesz vágáskor. A miskárolt koca is jobban hízik és húsa is jobb mintha nem ivartalanítanák. Szopós a malac 6-7 hetes koráig, utána választott malac, és ilyenkor eladható már hizlalásra. Aztán süldő egy éves koráig. Maglónak nevezik a tenyészkocát.