Papp József: Hortobágy (Magyar Néprajzi Könyvtár, Debrecen, 2008)

A tájegységgé formálódott Hortobágy természeti leírása

ja be, hogy az év minden szakában jusson a jószágnak élelem. - „Nem lehet csak úgy legizmálni" - szabadjára engedni a nyájat, amerre lát. A Hortobágy legrosszabb talaja a fehírföd, itt a sziksó kivirágzik, pl.: a kiszáradt tófenéken oly mértékben, hogy akár össze is lehet söpörni. ( A XIX. században volt ipari célú hasznosítása.) A legnagyobb kiterjedésű fehérföldet az Öreg-halastó helyén találjuk, melynek a pásztorok találóan adták a Csúnyafőd nevet. A Nádudvar határában kiterjedt fehírfodex szintén a nagyobbak között tartják számon. Kisebb-nagyobb foltokban előfordul Balmazújváros, Hajdúszoboszló, Nagyiván, és Kunmadaras határában is, a Nyirőlaposon, Feketeréten és Kunkápolnás mocsaraiban. A talajtanosok megkülönböztetnek termő és terméketlen ún. „szürke" sziket. Az utóbbi növényi életre teljességgel alkalmatlan. A hortobágyi pásztor a szikes talajokat minőségileg még tovább taglalja. A tarka változatos szikest gallérosfődnóa, szikporongri2.k pedig azt a részét nevezi, ahol a talaj egyenetlensége következtében kis növényfoltok zöldellnek. Ha a szikporong alatt egy kis vízállás keletkezik, szikfok a neve. Ennek veszélyes változata a szikkotmdny, mely akkor keletkezik, ha a fokokat kitöltő sűrű agyagos iszap nem szárad ki, hanem csak a teteje pillézik be. Ember, állat, ha rálép, térdig süllyed az iszapos sárba. A pásztor hátaslova azonban „tudja", és visszahőköl tőle, felismerve a veszélyt. (Valószínűleg a mocsárszagot megérezve). A szakirodalom nevezi ezt „ragyás" sziknek is. Az egykori Bikáscsárda és Hajdúnánás között egy mély vonulat húzódik. Ezt három részre tagolták és találóan Kajánszik, Hosszúkajánszik, és Kerekkajánszik néven tartották számon. Elkerülésükre óva intették az utast. Ugyanis kajánságuk abban rejlett, hogy a felszínük száraznak látszott, de ha szekérrel ráhajtottak, még a könnyű fakószekér is megfeneklett bennük. Szipacs, olykor hibókás néven emlegetik az olyan szikes, szürkés, elfolyó földet, melyhez, ha meszet is adtak, a fal aljára kenve szilárd, mosható felületet kaptak. A hosszan elnyúló szikporong 20-30 cm-es kiugrása a juhászpadka, ahová a pásztor leülhet megpihenni. Ha a szikfok alsó rétege kiszárad, a felső összerepedezik, öklömnyi tojás alakú rögök keletkeznek. Ennek neve a sziktojás. Monyos vagy szalonnás a főd, ha szántáskor tömör réteget fordít ki az eke. Ajjas föd a neve a mélyen fekvő részeknek. A vizet át nem eresztő réteg a vakszik. A rigacs, másként löszbaba a jobb minőségű lösztalajban fordul elő, mely a talajba szivárgott szénsavas mészoldat hatására keletkezik. A löszbaba a pásztor szavajárása szerint kutyaszar. Ez nemcsak a hasonlósá-