Papp József: Hortobágy (Magyar Néprajzi Könyvtár, Debrecen, 2008)

A tájegységgé formálódott Hortobágy természeti leírása

és északnyugati uralkodó szelek is segítették. A táj tengersík mivoltáról azonban a Tisza és mellékfolyói tehetnek leginkább, hiszen a szabályozás előtt a Puszta egybefüggő árterület volt. A Tisza a Hortobágy térségét szinte mindenütt bejárta, medre folyamatosan vándorolt még a történelmi időkben is. Morotvák sokaságát hagyta hátra, melyeket már csak az avatott pásztorszem észlel. Nagyvizek idején a Tisza Tiszadob, Csege közti szakaszán zúdult a vidékre. Nem véletlenül építették itt elsőként a Széchenyi-gátat. A Tisza talajegyengető munkájának eredménye, hogy a Puszta alig észrevehetően a folyás irányba, dél felé lejt. Ez azonban oly minimális, hogy tréfásan így mondják: „A Hortobágy tökéletesen selejt, mert erre se lejt, meg arra se lejt!" A Hortobágy az emberek képzetében nagy szikes pusztaként jelenik meg. A kutatók körében pedig az a XIX. század végétől hangoztatott nézet vert gyökeret, mely szerint az elszikesedés legfőbb oka a Tisza szabályozása, az évente ismétlődően szétterülő termékenyítő folyóhordalék elmaradása. Egyesek a Tisza szabályozása előtti Hortobágyot egy szinte teljesen más tájnak szeretnék láttatni. Ezzel szemben a Pusztát - még a szabályozás előtt idelátogató természettudósok (pl. a XVIII. század végén Towson angol utazó és Kitaibel Pál) is szikesnek látták! Fátlan síkságról, a Puszta szikes növényeiről és a szikes élettereket kedvelő állatfajokról (pl.: szikicsér) tudósítanak. Csak az újabb, XX. századi, már a legmodernebb technikát alkalmazó kutatások tárták fel, hogy a szikesedés alapfeltételei 15—20 ezer évvel ezelőtt kialakultak a Pusztán. Az antropogén hatások - mint a fölművelés, a folyószabályozás — e folyamatot kétségtelenül kiterjedtebbé tették, de annak nem kizárólagos okozói. A hortobágyi szikes táj ősisége tehát vitathatatlan. (Sümegi P.-Molnár A.Szilágyi G. 2000.) A természetvédelemmel foglalkozó hazai és nemzetközi szervezetek a természetes fejlődés során kialakult szikesek védelmét fontosabbnak tartják, mint a másodlagos tájét. így a folyószabályozással öszszekapcsolt szikesedés téves véleménye előnytelenül - anyagi és erkölcsi veszteségeket okozva - befolyásolta a Hortobágyi Nemzeti Park megítélését a korábbi világörökségi pályázatok során. Ezért a megérdemelt vegyes természeti és kulturális táj kategóriába nem juthatott be. Később erre részletesen kitérünk. A Puszta felszíne korántsem mindenütt egyforma. Tavasszal, nyáron, és ősszel a legeltetés szempontjából más és más lesz az értékes, amit a pásztorok régtől fogva tudnak. A rendelkezésre álló területet a pásztor tudatosan oszt-