Papp József: Hortobágy (Magyar Néprajzi Könyvtár, Debrecen, 2008)
A Hortobágyi Állami Gazdaság és utódai
A halastavak működtetésével kialakult egy új foglakozási ág, a halgondozók, és haltenyésztők szakember gárdája. A halgazdaság 2-300 embert foglalkoztat ebben a körben. A halgazdaság az évtizedek során többször került kritikus anyagi helyzetbe. Az okokat a planktonban, és más haleleségben szegény vizekben látták, pontosabban, a biológiai körforgás drágább fönntarthatóságában. A hozam ezért az országos átlagnak csak a harmada. A gátak, és vízszintszabályzó művek karbantartása szintén költségesebb a magas vízdíj, a szivattyús vízkivétel miatt, mint a völgyelzárásos technológiáknál. így történt, hogy a halgazdaság a HÁG-ból legkorábban (1985-ben) vált ki. A teljes magánosításra volt kísérlet, de végül állami kézben maradt, minisztériumi felügyelettel. Természetvédelmi szempontból minden halastóra kiterjed a Hortobágyi Nemzeti Park felügyelete, de csak a Nagyhalastó (Öregtó) tartozik a Ramsari Egyezmény hatálya alá, tehát a természetvédelmi prioritások övezetébe. 2004-ben tehát a Halgazdaság Rt. 3200 hektáron, hat nagyobb tóegységben, összesen 56 tóban elsősorban ponty, busa, amur termeléssel foglalkozik, a ragadozók közül harcsát, süllőt, csukát értékesít, valamint a keszeg és kárász féléket táplálékhalként tartja. Az évi össztermék 2600 tonna, melyből piacra kerül 1800 tonna étkezési hal. 2002-tól fellendülőben van a biohal tenyésztés, „természetesen" külföldi igényre. Az összes termék 25 %-át exportálja, a 45%-át a hazai áruházláncokon keresztül konyhakészen, illetve különböző feldolgozottsági fokon értékesíti. Jelentős bevételi forrás a horgászegyesületek élő hal vásárlása is a telepítésekhez. A Hortobágyi Halgazdasági Rt. megalakulása a HÁG felbomlásának előjele volt. Az óriás gazdaság fölött a vészharangot többször meghúzták, ám a politikai presztízs mindig életben tartotta és csak 46 év elteltével, a rendszerváltoztatás korában történhettek meg a szükséges lépések. A közel fél évszázad állandó és sokszor hiábavaló útkeresésekkel, sok-sok megpróbáltatással telt. A természetvédők az utolsó két évtizedben kaptak hangra hazánkban, előbb esélyük sem lett volna... így aztán több frontos lett a csata: kié legyen a Hortobágy? Milyen tevékenység engedhető meg e tájon? A Puszta létkérdéseit fogalmazhatták meg végre. A XIX. századtól találunk adatokat a hortobágyi pásztorok saját szükségletű aprójószág tartására. Természetes víz közelében neveltek egy-két kacsát, ludat, mellyeket a számadó felesége a tollúk miatt is fontosnak tarthatott. 126 £fc>