Papp József: Hortobágy (Magyar Néprajzi Könyvtár, Debrecen, 2008)
A Hortobágyi Állami Gazdaság és utódai
A Gazdaság növénytermesztését is ésszerűbb arányok jellemzik (1974): Takarmánytermő terület 83,6% Árunövény 8,0% Vetetlen 1,4% Illetményföld 5,6% Cellulóz nyár 1,4% A gazdálkodás mérlege továbbra is labilis maradt, melynek egyik oka, hogy a tervutasításos időszakban leszoktak a piacgazdálkodás törvényeinek figyelembevételéről. Erről a következőkben győződhetünk meg. Debrecen város több száz éves törzstenyésztői hagyományai adottak lettek volna, ha nem akarnak feltétlenül minden gazdálkodási szabályt negligálni. Más kérdés, hogy az érdekeltség hiánya amúgy is ugyanazokhoz a jelenségekhez vezetett, amelyekről már beszámoltunk. Azonban a külső piaci körülmények gyökeres átalakulása önmagában elegendő ok lett volna a hagyományos állattenyésztés átértékeléséhez. Igazából a Gazdaság helyzete — az 50-es évek gazdaságpolitikai baklövései nélkül - sem volt könnyű, hiszen a hagyományosan húzó ágazatnak számító szarvasmarha és lótenyésztés a világháború előtti gyakorlat szerint nehezen lett volna folytatható. Ha tehát a politikai hatásoktól eltekintünk, akkor is kimondható, hogy az értékek feltétlen megőrzése mellett - jelentős útkeresésre volt szükség. Ami a marhát és a juhot illeti, az akkori (később KGST) külpiac - mert ha mást nem, de az élelmiszert mindig el lehetett adni — egyszerűen menynyiségi jellegű volt, tekintet nélkül az állatfajták speciális tulajdonságaira. Az igavonásra tenyésztett ökröket traktorok váltották fel, így maradt a húsellátási feladatok teljesítése. A juh iránti kereslet pedig a gyorsan hízó finom gyapjút adó merinót állította előtérbe. A ló bonyolultabb kérdés, mert önmagában az igavonó és harci szükséglet elenyészése nem indok a tenyésztés és értékesítés sikertelenségére. Megkockáztatható az a gondolat, hogy ha a tervutasításos rendszer, és a bürokrácia lassan őrlő malmai helyett egy vadkapitalista piacgazdaság működik, akkor ma védett háziállatainkat csak fényképen mutogathatnánk, hiszen rosszul értelmezett üzleti indokból kutyaeledelként végezték volna. Szerencsére - és minden tudatlanságból származó veszély ellenére - az ötvenes években törzstenyésztésre kijelölt állataink mégiscsak túlélték a politi-
