Papp József: Hortobágy (Magyar Néprajzi Könyvtár, Debrecen, 2008)
A Hortobágyi Állami Gazdaság és utódai
a Hortobágyi Gazdaságok Központja. Ezek közül Ohatnak jutott átmenetileg kivételes szerep, mert a még 1943-ban létrehozott belső-ohati kísérleti gazdaság állattenyésztési szerepét megtartották. Tudnunk kell, hogy törzstenyésztői feladatkörrel országosan 16 állami gazdaság volt megbízva, és ezek egyike lett az ohati, mégpedig a mezőhegyesi és a bábolnaival egy súlycsoportban, hiszen több állatfajta törzstenyészetével foglakozhatott egyszerre. Közvetlenül minisztériumi irányítás alá vonták, ahogy a többi 15-öt is. Ohat lett kijelölve a „magyar alföldi fehérmarha, a debreceni, vagy hortobágyi kisnóniusz ló, a göndörszőrű szőke mangalica, a fehér magyar tyúk és a bronzpulyka" törzstenyésztésére. Mivel egyedül Ohat kapott engedélyt a „magyar alföldi fehérmarha" tenyésztésére, a vörös-tarka állományt Szászteleknek kellett átvennie. A kisnóniusz állomány Mátán volt, ezért Mátát Ohattal összevonták (a távolság nem volt szempont, mint ahogy más sem). így aztán az egybeboronált gazdaság a következő területeken működött: Ohat (a halászattal együtt), Máta, Nagymajor (benne a Völgyes, Kecskés, Sóskás). Ez a felosztás 1961-ig tartott. Ekkor a gazdasági összevonások minden eddiginél nagyobb hullámában Ohat a többi gazdaság sorsára jutott. Az élet nem telt eseménytelenül ebben a 12 évben, hiszen egymást követték a központi irányítás kísérő jelenségeként közismert átszervezések. Látszólag két szemlélet vívott egymással, mert egyszer a területi, másszor az ágazati szerveződést tekintették követendőnek. A valóság persze sokkal egyszerűbb, mint a köréje kanyarított ideológia: az állandó átszervezésnek egyetlen oka volt, mégpedig a hatalomtól való függőség folyamatos fönntartása, hiszen minden átszervezést egyben a vezetői poziciók újraosztása kísért. A gépek közben a központból rajzottak ki a pusztára, persze az oda-vissza út tovább tartott, mint az effektív munka. Ha meg éppen területi beosztás volt, akkor a halastavak és az erdészek morgolódtak, már ha egyáltalán mertek. Az 1960-as években vált uralkodóvá a hatalom koncentrálódását elősegítő trösztösítés, a politika diktálta gigantománia. A falusi termelőszövetkezeteket sorra összevonták, egyszerre több faluét egybe, és ezt a hortobágyi gazdaságok sem kerülhették el. így az időközben már összevont Elepi, Borsósi, Árkusi, Halastói, Ohati, Tiszafüredi Állami Gazdaságból egy tollvonással lett egy: a 75 ezer holdon 3 ezer alkalmazottat foglalkoztató Hortobágyi Állami Gazdaság (röviden: HÁG). Létrejött az ország legnagyobb és legheterogénabb gazdasága. 114 §a>
