Papp József: Hortobágy (Magyar Néprajzi Könyvtár, Debrecen, 2008)
A Hortobágyi Állami Gazdaság és utódai
A 70-es évekre a folyamatos átszervezési kedv lankadni látszott, sőt, némi ésszerűség vegyült a politikai döntésekbe. A szervezők belátták, hogy a mamutvállalatok áttekinthetetlensége nem az irányítást szolgálja. Megengedték végre a területi és ágazati elv egészségesebb kombinálását, a helyi önállóság térnyerését. A vezetés alkalmatlansága közmondásos volt. Az 1950-es évektől a kiválasztásuk pártpolitikai szempontok alapján történt. „Jöttek tucatjával a gyorstalpalós mezőgazdák. Elvégeztek egy 7-8 hónapos tanfolyamot és kinevezték őket valamelyik gazdaság élére. Fodrászok, vasutasok voltak, akiknek fogalmuk sem volt a mezőgazdaságról... Sok régi kiváló szakembert ellenségnek bélyegeztek, elüldözték őket, éjjel jött az AVH-s meseautó. Kezdődött a megfélemlítés." (Taar Ferenc jegyezte fel) A tervgazdálkodás utasításait véresen komolyan kellett venni, legyen szó gyapottermelésről, gumipitypangról, stb. A sikertelenség pedig jó alkalom volt a tisztogatásra. „Egyszer i8(!) szakembert tartóztattak le. Senki nem tudta, mit követtek el." (T. F.) Az önkényuralom nyomot hagyott az itt élők lelkében, de nem csak a fenti okokból, hiszen a Hortobágy akkoriban internáló táborok, kitelepítések színtere is volt. Ide a Dunántúlról hozták az internáltakat, akiknek egyetlen bűnük annyi volt, hogy a szovjet mintára szervezett tsz-ekbe nem léptek be, bár sokszor az internálás oka még ő előttük is titok maradt. A cél egyértelműen a totális megfélemlítés volt, mégpedig minden réteget illetően. 1950-ben, három nappal pünkösd után, éjszaka érkeztek a bedrótozott marhavagonok. Az állomásról teherautón szállították az elcsigázott embereket Kónyára, Árkusra, Borzasra és a leghírhedtebb Tiszafüred-kócspusztai 13-as számú lágerba. A pusztai embereket megdöbbentette, amikor kiderült, hogy a kitelepítettek közt sok kitűnő gazda van, vagy hogy pl.: az Őrségből a gazdákat a párttitkárral, a tanácselnökkel együtt internálták. A gazdaságban példamutatóan dolgozók közt szinte minden korosztály képviselve volt a gyermektől az öregig. E kényszerű kitérő után vizsgáljuk meg az Állami Gazdaság hatásait a puszta gazdálkodására. Annál is inkább, mert egyesek még mindig azt állítják, hogy a tervszerű gazdálkodás a pusztán azóta van, amikortól az Állami Gazdaság működését megkezdte. Vegyük hát sorra a közel fél évszázados történet eseményeit, hogy tisztán lássunk ebben a kérdésben.