Papp József: Hortobágy (Magyar Néprajzi Könyvtár, Debrecen, 2008)

Debrecen és Hortobágy

létre. Ohat lett (1842-ben) az először megszervezett gazdasági központ, ahol a telekházi major már 1774-től fejlődésnek indul. A tervezett építkezés kifejezetten egy törzsménes létesítését célozta, külön ház épült a ménesmesternek, és a pásztoroknak. Ettől kezdve szerepel Ohat helyett a Telekházi Major elnevezés, mely egy sajátos tenyészlótartásra berendezkedett majorgazdaságot takar. A városi ménes becsült egyedszáma 1800-ban még csak kettőszáz. 1837-ben viszont a Debrecen Helytartó Tanács elrendelte, hogy a város köteles az ohati pusztán tenyészménest létesíteni, mégpedig az akkor már igen jó hírű mezőhegyesi nóniuszokra alapozva. 1842-ben tehát tovább bővítették a telekházi majort. A számtartó két szobás, konyhás, kamrás cseréptetős házat, a csikósok és csőszök (akik a Debrecen-Csege határperben kialkudott mezsgyét vigyázták) nádtetős közös konyhás, két szobás házat kaptak. Az Ohati Tölgyerdő őrének szintén ekkor épített a város egy szoba-konyhás erdészházat. A ménesnek - mert ez a lényeg - hatalmas, U alakú, 24x70 férőhelyes istálló készült, mellette deszkaszárnyékkal. A Csikókert helynév őrzi a ménestől elválasztott, de még szaporításba nem fogott másod- és harmadfű lovak emlékét. A tenyészlovak tartása csak téli takarmányozás mellett volt akkor is elképzelhető. Két ökröt külön erre a célra, a takarmányszállítás gondjának megoldására tartottak. A város azonban csakhamar komoly gazdasági problémákba bonyolódott, ezért a telekházi majort teljes bérbeadással volt kénytelen hasznosítani. 1850-ben Eisenberg Móric debreceni kereskedő 8500 hold földdel bérbe vette 12 évre. így a korábbi gazdasági központ már nem funkcionálhatott tovább. Megoldásként a városi vezetés a kocsi határban jelölte ki az új gazdasági központot (Belső-Ohat). 1891-ben megépült Debrecen-Füzesabony vasúton a két Ohat közt létesült állomás neve ezért Ohatpuszta-Kócs. Az új gazdasági központnak megváltoztak a feladatai. A ménes Mátára került, a szarvasmarha és a sertés maradt Ohaton és csakhamar Máta igazgatási hatásköre Ohat fölé emelkedett. így aztán Külső-Ohat (azaz Telekháza) egyre inkább hasonlított egy szokásos földesúri majorhoz, cselédházaival, melyekben két család kapott egy közös konyhát, egy-egy szobát. A sokgyerekes cselédségnek 1882-ben 130 tanköteles gyereke volt, megépült tehát az iskola. Ahogy mondogatták, 1850-től Máta lett a hortobágyi gazdaságok „biztosítási központja", mert itt kapott helyet a Biztosítási Hivatal, mely harminc