Juhász Imre: A Bocskai István Múzeum négy évtizede 1958-1998 (Hajdúszoboszló, 1999)

Tartalom

tók szerint a zászló Bocskai korabeli, sőt egyenesen a fejedelem ajándéka, s a csatákban hadilobogóként használták. Más kutató úgy vélekedik, hogy Bocskai koránál mindenképpen későbbi, éspedig a XVII. század végén, esetleg a XVIII. század elején (nevezetesen all. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc idején) készülhetett. Egyebek mellett erre utal a készítő (v. készítők) munkájának magas színvonala, valamint a skófium, vagyis a hímzésre használt arany- és ezüstszál. Rendeltetését illetően pedig inkább dísz-, mint hadizászló volt. Mi sem természetesebb, hogy az egymást váltó évtizedek, évszázadok emberi képzelőereje romantikussá formálta, kiszínezte a relikvia sorsát. A szájhagyomány, de még inkább a szárnyaló népi fantázia szerint a zászló ott lobogott a hajdúk által vívott csatákban, sőt a Szejdi basa ellen folytatott egyenlőtlen küzdelemben is. Egyszer - ismeretlen körülmények között - talán a XVII. sz. végén állítólag elveszett. Bagamérban találták meg, ahonnan a város hadnagya hozta haza a dicső hajdú hazafiak nagy örömére. Kétséges azonban, hogy mindezeket képes lesz-e igazolni majdan akár a legátfogóbb helytörténeti búvárlat is. A város leghíresebb emlékére vonatkozóan az első írásos adat az 1848/49-es szabadságharc idejéből származik, s ebből hitelesen tudjuk, hogy a zászló megjárta az erdélyi harcmezőket. A múzeum adattárában őrzött feljegyzés szerint: „Jelen Zászlót, mellyet 1606-ik évben Bocskay István Erdélyi Fejedelem ajándékozott a dicső Hajdú kerület népeinek 1849-ik évi Február 5-én - mely időben Magyar honunk 1000 éves alkotmánya ' s szabadságáért Ausztria ellen élet halálra küzdött az alkotmányos szabadságért Komlósy Őrnagy úr vezérlete alatt fegyverre kelt lovas Csapat a M. Vásárhelyen keresztül menvén - kijavította Bartha Sándorné született Vajda Fáni, Jegyzette Benedek Josef Torontálból menekült sz.bíró." Javításkor a zászló egyik oldalán küzdő vértes kardhüvelyének osztrák színeit (fekete-sárga), másik oldalán a felmutatott kisméretű osztrák zászlón lévő fekete sast kibontatták a honszabadság lázában égő hajdúvitézek. Ennek nyoma is látható. (Az említett dokumentum a lobogó egyik sarkában volt bevarrva, s a két világháború közötti évtizedekben találták meg.) A XIX. századtól a zászlót három kulccsal nyitható, domborított vaslemezzel díszített, tölgyfából készült ládában őrizte a város elöljárósága, a fontosabb iratokkal együtt. Általában csak kivételes alkalmakon, nagy hazafias ünnepeken használták, főként a lovasbandérium felvonulásain, így 1927-ben, amikor Horthy Miklós kormányzó felavatta az I. világháborús emlékmüvet. Használták 1930 nyarán azon az ünnepi felvonuláson, 84