Juhász Imre: A Bocskai István Múzeum négy évtizede 1958-1998 (Hajdúszoboszló, 1999)

Tartalom

nyesülésének zálogait, s ez a díszközgyűlés is a nagy adományozó eszméinek ünnepe."

5 A két nagy történelmi emlék méltó elhelyezésével kapcsolatban sokak fejében ekkor merülhetett fel újból a múzeum gondolata. Az ünnepélyes hangvételű tájékoztatón kívül ezen a közgyűlésen ismertették részletesen a szoboszlói fürdő világfürdővé fejlesztésének vonzó programját is. A nagyszabású terv megvalósítása az anyagi nehézségek és a pártok között egyre jobban kiéleződött politikai küzdelmek miatt elmaradt. A történelmi hagyományok iránti érdeklődés, a történeti értékek hasznosítása iránti igény - úgy tűnik - tovább élt, sőt erősödött a város egyes lakóiban. Néhány lelkes pedagógus buzgalma 1946 májusában hangot kapott a városi közgyűlésen is, ahol határozatban mondták ki: a polgármester minden év március 15-én „köteles" lehetőséget biztosítani arra, hogy az iskolák tanulói megtekinthessék Bocskai zászlóját.

6 A városháza páncélszekrényében őrzött és az akkori közbiztonsági viszonyok miatt különösen féltett történelmi relikviák múzeumi elhelyezésének kitartó szószólója dr. Geönczy József polgármester-helyettes volt, aki jól ismerte, szorgalmasan kutatta a város múltját.

7 Kulturális javaslatait nem egy esetben támogatta a képviselő Bélteky Lajos református lelkész is. 1947-ben már úgy látszott, hogy elérhető közelségbe kerül a múzeumügy megoldása Hajdúszoboszlón. Márciusban ugyanis a közgyűlés olyan tervet fogadott el, amely szerint középiskola (gimnázium), népi kollégium, kultúrház („kultúrcentrum") épül a városban. Ez utóbbi kapcsán a közgyűlés kérte a minisztériumot, hogy a kultúrház „...legyen összekapcsolva egy szabad iskolával (népfőiskolával), egy nagyarányú kifejlesztett népkönyvtárral és egy néprajzi gyűjtemény számára nagyobb teremmel, ahoi a város muzeális értékei is elhelyezendők lennének."

8 A szabadművelődési ügyvezető pedig már a muzeális tárgyak gyűjtésére, az építkezéseknél előkerült leletek megmentésére hívta fel a város lakóinak figyelmét. 1950 októberében a Dávidházy Kálmán építészmérnök által tervezett kultúrházat átadták ugyan rendeltetésének, de a múzeumi terem megvalósítása elodázódott. Az 1950-es évek elején már a tanács különböző szervei foglalkoztak a múzeum ügyével, szakmai segítséget kérve a Déri Múzeumtól. A belső építészeti átalakítást igénylő múzeumi tervezetet azonban a helyi hatalom illetékes képviselői nem fogadták el. Nehezen haladt a kiállítás berendezéséhez kívánt összeg előteremtése is.

9 Az ötvenes évek első felében végül a helyi leletmentés szerény eredményeiből, főként a Déri Múzeum kölcsönzött anyagából létrejött a kiállítás, a 9